Gotowa bibliografia na temat „Magyar Tudományos Akadémia. Történelmi Bizottság”

Margalits Ede főgimnáziumi tanár, jeles történetíró egyike azon bácskai tudósoknak, aki az országos tudományos körökben is nagy tekintélyt vívott ki magának. Pályája elején a bajai, majd a zombori főgimnáziumban volt az irodalom tanára, ekkoriban a vármegye központjában aktív közéleti szerepet is vállalt. 1891-ben azonban kinevezték a budapesti horvát internátus igazgatójává, 1895-ben pedig a budapesti egyetemen a horvát nyelv és irodalom rendkívüli tanára lett. Ekkor bízta meg a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága az 1850 és 1899 közötti fél évszázad során Horvátországban megjelent történelmi munkák kivonatos bemutatásával. Így született meg 1900-ban és 1902-ben a Horvát történelmi repertórium két hatalmas kötete. A világháború idején, 1918-ban még megjelenhetett a Szerb történelmi repertórium első kötete, a második kötet kiadására azonban már nem került sor. Bizonyára a zágrábi születésén túl, a zombori írótársak, Radics György és Dömötör Pál példáján föllelkesülve fordult az érdeklődése a délszláv hősi énekek felé. Már a budapesti szláv tanszék tanáraként a horvát Ivan Mažuranić Csengics Szmail Aga halála (1896) című „költői elbeszélésének” magyar tolmácsolásával ajándékozta meg az olvasóit. Még ugyanabban az esztendőben Márk királyfi címmel tanulmányt írt a XIV. és XV. századi délszláv népballadákról, majd a Katholikus Szemlében a délszláv népballadákról közölt egy összefoglaló értekezést, 1899-ben azután megjelent A rigómezei ütközet című fordítása is. 1914-ben, nyugdíjba vonulásakor otthagyta a lármás fővárost és hazaköltözött Zomborba, ahol szinte elfeledve halt meg 1940-ben.

A debreceni embert a történelem kérlelhetetlenül formálta, sajátos lelkiséggel ruházta fel, bátorságát edzette, magyarságában erősítette. A városba jövő diák is így nevelkedett és egyénisége ilyetén formálódott. Beleívódott a múlt öröksége, s ennek átható ereje jellegzetes tartást kölcsönzött számára. A cívisváros abbólélt, hogy bőkezűen áldozott a szellemi javakra.

A Magyar Tudományos Akadémia 1984-ben új kutatóközpontot alapított több, korábban regionális kutatásokat végző tudományos műhelyből. A Regionális Kutatások Központjának három évtizedét, kutatási és publikációs eredményeit, a nemzetközi kutatóhálózatban játszott szerepét, területfejlesztési tanácsadási működését foglalja össze a tanulmány. Az intézet alapításkor megfogalmazott missziója a regionális tudomány meghonosítása volt. Az intézet kutatóinak kezdeményezésére jöttek létre e tudományágazat különböző fórumai: a Tér és Társadalom folyóirat, a Területi és Települési Kutatások könyvsorozat, az akadémiai bizottság, a Magyar Regionális Tudományi Társaság, egyetemi tanszékek és képzési szakok. A kutatási portfólió állandó elemei a térfejlődési folyamatok törvényszerűségeinek feltárása, a modern területfejlesztő erők hatásmechanizmusainak alakulása Európában és Magyarországon, a vidéki elmaradottság összetevőinek elemzése, a területpolitika cél-, eszköz- és intézményrendszerének a vizsgálata, a többszintű kormányzás és a területi fejlődés kapcsolata és a regionalizmus voltak.

A Magyar Nemzeti Bank könyvsorozatában 2022-ben megjelent „Új fenntartható közgazdaságtan” címet viselő globális vitairat V. részének 23. fejezete dr. Kocziszky György tollából származik, „Értékrend és kultúra a fenntartható gazdasági növekedés mögött” címmel. Dr. Kocziszky György oktatói és tudományos pályája a Miskolci Egyetemhez, illetve annak jogelődjéhez kötődik. Egyetemi tanárként mérnök- és közgazdász-generációkat tanított és tanít ma is. Kutatási területe elsősorban az európai integráció gazdaságtana, a regionális gazdaságtan, a növekedés- és fejlődéselméletek. 1992–1994 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Vezetés- és Szervezéstudományi Szakbizottság Racionalizálási Albizottságának elnöke, 1990–2000 között az MTA Vezetés- és Szervezéstudományi Szakbizottságának tagja, 2006-ban a Jean Monnet Kiválósági Központ vezetője, 2007 és 2010 között pedig a Magyar Akkreditációs Bizottság Közgazdasági Szakbizottságának tagja volt. Közel 100 könyv, könyvfejezet és tanulmány szerzője. 2011. április 5-e óta a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagja. Arról, hogy miben gyökerezik a fenntarthatóság, illetve hogy milyen szempontok alapján érdemes újragondolni a közgazdaságtan fejlődésének irányát, Kocziszky György professzor urat, jelen lapszámunk vendégszerkesztőjét kérdeztük.

Bognár Rezső a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte diplomáját és Zemplén Géza mellett dolgozott 1950-ig a műegyetemi Szerves Kémiai Intézetben. 35 éves korában már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Már akadémikusként kerül Debrecenbe, aholis az Egyetem éppen alakuló Természettudományi Karának Szerves Kémiai Intézetét szervezte meg. A debreceni négy évtizedes működése messze túlterjedt az intézet falain, hiszen kétízben is, összesen öt tanéven keresztül az egyetem rektora, és ugyancsak két ízben hét tanévben rektorhelyettese volt.Különösen jelentős szerepe volt abban, hogy a Debreceni Akadémiai Bizottság 1976-ban megkezdhette működését és székháza épült Debrecenben.

Jelen tanulmány Lónyay Menyhért, a XIX. század egyik legmeghatározóbb politikusának életét mutatja be. Lónyay Menyhért kiemelkedő szerepet játszott az 1867. évi kiegyezés létrejöttében, ő volt a dualizmus első pénzügyminisztere. 1871-ben pedig Magyarország miniszterelnökének nevezték ki. Politika életútja méltán nevezhető nagyívűnek, hiszen meghatározó történelmi és politikai események kapcsolódnak ezen időszakban nevéhez. Jelen tanulmányban törekszem ezen jelentős szakmai életpálya alapos ismertetésére.

A Kodolányi János Egyetem az alkalmazott tudományok kutatásával foglalkozó intézmény, amelynek kutatási tevékenysége az elmúlt harminc évben az MTA Veszprémi Területi Akadémiai Bizottságával közösen bontakozott ki. E kutatás a civil tudományos együttműködés kereteiben indult, hiszen a VEAB feladata is ehhez kapcsolódott, és a KJF/KJE sem kapott állami forrásokat kutatásaihoz. Az alkalmazott használatközpontú kutatás szerepe a tudásgazdaságban csak napjainkban értékelődött fel az EU szintjén is, és a KJE-VEAB együttműködés 30 éve ennek hasznosságát egyértelműen bizonyítja. A 2007-től konkrét kutatási közlemény adatokkal és idézettséggel is kimutatott a KJE kutatási tevékenysége, amely adatok szerint az intézmény a magyar tudományosság elismert szervezetévé vált.

A tanulmány Magyarország egyik legrégebbi tudományos folyóirata történetének áttekintésével a Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) történetének egyfajta vetületét is adja.A Földtani Közlöny az MFT időszakosan megjelenő, hosszabb-rövidebb tanulmányokat, a társulati élethez kötődő írásokat és dokumentumokat egyaránt tartalmazó Munkálatait váltotta fel. A Közlönyben — évi többszöri megjelenése miatt — szakmai hírek és irodalmi ismertetések is helyet kaphattak.A Közlöny 1871-es elindítását az MFT szervezeti és anyagi megerősödése és a földtani kutatás intézményesülése (Magyar Királyi Földtani Intézet [MKFI], 1869) tette lehetővé. Az első tizenöt év az útkeresés jegyében telt. A folyóirat 1879-től [9. évf.] gyakorlatilag kétnyelvű (magyar és német) volt. 1880–1882 közt [10–12] kizárólag eredeti értekezéseket közölt, mert az összes többi rovatát átvette a — népszerű cikkeket is tartalmazó — Földtani Értesítő. 1883-tól [13] e rovatok visszakerültek a Közlönybe, sőt 1885-ig [15] az MKFI Évi Jelentései is itt jelentek meg. A lap ezután is (1949-ig [79]) viselte a Földtani Intézet hivatalos közlönye megjelölést.Az 1886–1918 közti konszolidált évek során a lap jellege keveset változott. Megjelenéséhez biztos hátteret adott a rendszeres és növekvő állami támogatás. A tagtoborzás és az új szakosztályok alakulása a tagdíjbevételt, a terjedelmet és a példányszámot is tovább növelte, de az I. világháború megtörte ezt a fejlődést.Az I. világháborús összeomlás után a társulat vagyona elértéktelenedett, és az állami támogatás is esetlegessé vált. E küzdelmes időszakban egészen 1933-ig [63] általában csak évi egy füzet jelent meg — az is több-kevesebb késéssel. A cikkek megrövidültek, az eredeti értekezéseken kívüli rovatok kimaradtak vagy összezsugorodtak. 1931-től [61] a cikkeket vagy magyarul, vagy németül közölték, ellentétes nyelvű kivonattal. 1943-tól [73] újból a csúszások és a drasztikus terjedelemcsökkenés időszaka jött el. A fordulat évével (1948 [78]) bezárólag ismét legfeljebb csak évi egy füzet jelent meg.1948-ban [78] az MFT-t betagolták a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségébe (MTESZ). Az „államosított” Közlönyt — több változás után — a 84.-től a 119. évfolyamig az Akadémiai Kiadó adta ki. A lapot az MFT titkárai helyett egy állandó szerkesztő (1967-től [97] a Társulat elnöke) által vezetett bizottság szerkesztette. A Közlönyre a hazai hatás körű földtani szaklap szerepét osztották, ezért idegen nyelvű cikk alig jelent meg benne. Az állami támogatás nyújtotta stabilitást 1986-tól [116], a dotáció leépülése nyomán, újra a csúszások és technikai fogyatékosságok kora váltotta föl.1990-től [120] az állami kontrollal együtt az állami szubvenció is megszűnt, de a csúszások és a terjedelmi korlátok periódusa — főként a MOL Nyrt. támogatásának köszönhetően — az 1990-es évek közepére elmúlt. Lezajlott a számítógépes átállás, megjavult a papír és a nyomtatás minősége, 1997-ben [127] a főszerkesztői poszt bevezetésével megújult a szerkesztés menete is.Az új ezredévben az informatikai forradalom és a pénzügyi gondok drasztikus változásokat hoztak. 2001-ben [131] bekellett vezetni a külön előfizetési díjat. 2008-ban [138] a Közlöny A4-es méretű lett. A cikkek 2013-tól [143] előfizetés, 2015-től [145] tagdíj ellenében, 2017-től [147] viszont már ingyenesen hozzáférhetők a világhálón, sőt a retrospektív digitalizálásnak köszönhetően ugyanez a korábbi számokra is elmondható. A digitálisan szerkesztett lap továbbra is — de már nem kizárólagosan — magyar nyelvű maradt.A történeti rész után egy tematikus áttekintést nyújtó Adattár zárja a tanulmányt.