Gotowa bibliografia na temat „Erdélyi Párt”

Abstract The paper deals with the theme of the Transylvanian Party [Erdélyi Párt], one of the most important Hungarian political formations in Transylvania in the 20th century. After the reintegration of Northern Transylvania in the Hungarian state following the Second Vienna Arbitration, Hungarians became a majority in the region, established their own political party, the Transylvanian Party, with powerful local characteristics. The paper concentrates on the analysis of the Transylvanian Party, it presents its foundation, its representation in the Hungarian Parliament, and its relations with the Hungarian government. The paper tries to give an overview of the successes and failures of the party as well. Finally, the decline of the Transylvanian Party and its political heritage are presented. The source material of the paper consists of archival data, publications of the Transylvanian Party, special books, studies, articles of the contemporary press, and on-line publications.

Az 1548 októberében Pozsonyban tartott országgyűlés határozatot hozott Balassa Menyhért és Basó Mátyás Léva és Murány környéki garázdálkodásának felszámolására. Az 1549 tavaszán indított büntető hadjárat fővezére az ifjabb Nicklas Salm császári generális volt. Elsőként Balassa Menyhért ellen vonultak. Balassa Menyhért várait katonasággal megerősítette, de ő maga Erdélybe menekült János Zsigmond választott magyar királyhoz. Salm hadai először Szitnya várát foglalták el, majd megkezdték Léva ostromát, amit április 22-én adtak fel védői. Ezután körbezárták Csábrágot, amit június 5-én kerítették kézre. Murány ostromát az ekkorra már hozzájuk csatlakozott Bebek Ferenc csapataival együtt július 5-én kezdték meg, a várostromokban legjártasabb Bernardo de Aldana irányításával. Basó Mátyás a vár rendkívül jó terepadottságainak is köszönhetően a mintegy tízszeres túlerő ellen negyven napig tudta tartani Murányt, amit végül augusztus 15-én foglaltak el Salm csapatai. Az ostrom vége felé Basó Mátyás kiszökött a várból, de pár nappal később elfogták, testvérével, Mártonnal és 12 katonájával együtt kivégezték.1 A hadjárat eseményeit Tinódi Lantos Sebestyén is megörökítette.

A második bécsi döntés eredményeként a Magyar Haza ismét elérkezett a Partiumba, Észak-Erdélybe és a Székelyföldre, amikor virágeső közepette vonultak be a Magyar Királyi Honvédség csapatai a visszatért országrészbe. Szent László városa 1940. szeptember 6-án fogadta a Legfelsőbb Hadurat és honvédeit. A román hadsereg balkáni állapotokat hagyott maga után, vittek mindent, amit csak mozdítani lehetett, és az erőszakhullámnak halálos áldozatai is voltak. A pályaudvaron a volt váradi primár, Augustin Chirilă magyar nyelven köszöntötte Horthy Miklóst. A kormányzó és kísérete lóháton, a lovas testőrök felvezetése és a gyalogos testőrszakasz sorfala között indult el a vasútállomásról. A Bémer téren már egy gombostűt sem lehetett leejteni, akkora tömeg várta a felszabadítókat. A hangulat akkor hágott tetőfokára, amikor a Sebes-Körösön átívelő Szent László hídon átlovagolva a Szent László térre érkezett Magyarország kormányzója. Notabilitások sora mondott köszöntő beszédet, amelyhez a helyi románság egyházi képviselői is csatlakoztak, akik megfogadták, hogy „lojális és hűséges állampolgárok leszünk, ezt ígérjük ünnepélyesen, és Magyarországnak szorgalmas és hasznos állampolgárokat fogunk nevelni”. A Magyar Párt országos alelnöke, dr. Thury Kálmán sírástól elcsukló hangon mondta: „mély hódolattal adjuk át ezt az ősi várost, Szent László királynak a városát, és azt kérjük, ne tekintsék a mi szégyenünknek a kopottságnak és a szegénységnek lépten-nyomon kiütköző jeleit, mert ezek azt a szívós akaratot igazolják, hogy a város magyar akart maradni, s ha megtépve bár, de törve nem, az is maradt minden kényszer és zaklatás ellenére is”. Az ünnepélyt a szombathelyi III. hadtest kijelölt csapatainak díszmenete zárta. E napon szűnt meg Oradea és támadt fel Nagyvárad.