Littérature scientifique sur le sujet « Vekkelse »

A drasztikus népességnövekedés, a mezőgazdaság intenzívvé válása és kemiká-liák használata, az ipari létesítmények és városi területek terjeszkedése, az infrastruktúra és a bányaművelés fejlesztése nagy területen eredményezi a talajtakaró alapos változását, így mára nélkülözhetetlenné vált az emberi hatásokra megválto-zott vagy átalakult (antropogén) talajok természetes talajoktól való elkülönítése, osztályozása. A jelenleg érvényben lévő hazai, genetikus és talajföldrajzi alapokon nyugvó ta-lajosztályozási rendszerünk megújítására, korszerűsítésére és a nemzetközi irányel-vekkel való harmonizálására irányuló törekvések kapcsán felmerült az antropogén talajok osztályozásának igénye és az új hazai talajosztályozási rendszerbe illeszté sének szükségessége. A tervek szerint tehát azon talajok elkülönítésére, melyekben az emberi tevékenységek hatása erőteljesen érvényesül, egy külön osztályozási alapegységben, az „antropogén talajok” csoportjában nyílik majd lehetőség. E talaj-típuson belüli altípusok, valamint változati tulajdonságok kidolgozására azonban ez idáig még nem került sor. Munkánk során több hazai antropogén talajszelvény feltárását és vizsgálatát végeztük el, mely talajszelvényeket a nemzetközi korrelációs talajosztályozási rendszerbe (WRB) is besoroltunk. Jelen tanulmányban néhány általunk kiválasztott talajszelvény példáján keresztül mutatjuk be az antropogén talajok osztályozásával kapcsolatos nehézségeket és problémákat. A sokféle antropogén talajszelvény vizsgálata lehetővé tette számunkra az „Antropogén talajok” típusának definiálását: „Más talajok, amelyekben a felszíntől számított 100 cm-en belül: 1. legalább 20 térfogat % (súlyozott átlag) ember által létrehozott anyag található (ún. mutermékes változat), vagy2. vizet nem, vagy csak nagyon lassan átereszto, bármilyen vastagságú összefüggo mesterséges anyag (pl. beton, aszfalt, fólia stb.) található (ún. vízzáró változat), vagy3. új, emberi tevékenységbol származó talajszint található (ún. átalakított változat), vagy4. az eredeti talajszintek sorrendje, emberi tevékenység által megváltozott (ún. bolygatott változat).” E talajok esetében gyakorlatilag bármelyik más talajtípusnál használatos válto-zati tulajdonság elofordulhat, azonban mindenképpen szükségesnek tartjuk például az erosen humuszos, eltemetett, többrétegu, valamint a toxikus (v. szennyezett) vál-tozati tulajdonság „antropogén talajok” típusába illesztését. Egyéb iránt szükséges-nek tartjuk az antropogén talajbélyegek (pl. a mutermék-tartalomra, leromlott szer-kezetre, porosodottságra, tömörödésre utaló jelzok) más természetes talajtípusokhoz történo beillesztését is. Tekintettel arra, hogy a települési környezet — ahol egyes antropogén talajok nagyszámban elofordulhatnak — talajtani szempontból extrém heterogénnek tekintheto, speciális talajvizsgálati és térképezési módszertan kidolgozása is szükséges. A legfontosabb ezek közül is talán a talajtípus térbeli érvényességének megadása a helyszíni felmérés alapján.

I andre halvdel av 1800-tallet ble Vestlandet kirkelig sett preget av en voksende lekmannsbevegelse. Bevegelsen vokste parallelt med andre bevegelser, og tok opp i seg kampen for nynorsk målføre. Forbindelsen til den vestnorske reformbevegelsen er også tydelig, noe som kom til syne på et lekmannsmøte i Ålesund i 1893. I Volda kom det til konflikt mellom radikale lekfolk og stedets sokneprest. Konflikten viser at lekfolket fikk kulturell makt i allianse med blant annet forkjemperne for nynorsk.

I 1889 ble August Weenaas sokneprest i Volda, der han ble en av hovedpersonene i en konflikt som nådde sitt toppunkt når to lærere ble oppsagt på grunn av at de hadde deltatt i fri nattverd. Weenaas var blitt påvirket av haugiansk vekkelse i tidlig ungdom, og studerte teologi under professor Gisle Johnson. I mange år arbeidet han med utdanning av prester for norske kirker i USA. I Volda prøvde Weenaas å få kontroll over en vekkelsesbevegelse, men tapte til slutt slaget. Artikkelen drøfter Weenaas’ handlingsmønster og motiver i lys av hans tidligere erfaringer og av hans teologiske kompromissløse overbevisning.

In the first part of the 19th century, the Haugeans constituted a distinct religious grouping in Norway, characterized by a marked use of religiously influenced language. In their internal communication, certain words and expressions acquired different meanings from those of common speech. This redefinition of words based on the Haugeans’ specific religious context can be said to have been a feature of their “religiolect”. In this article, I explore the well-developed vocabulary of the Haugeans related to their depiction of religious emotions and experiences. Some of the vocabulary showed little development over time, while other parts developed with the Haugeans’ changing position in society.