Academic literature on the topic 'Nemzeti Hadsereg'

A tanulmány a kulturális tanulmányok és a médiatudomány határmezsgyéjén helyezkedik el az amerikanisztika tágabb kontextusában: a framingelmélet eszközrendszerének felhasználásával arra keresi a választ, hogy az amerikai hadsereg hogyan jelenik meg az amerikai hírmédiában, valamint, hogy a létrejövő médianarratívák milyen médiaszövegekben megjelenő konstruktumokkal vannak összhangban. Távolabbi célja egy nemzetközi kitekintés és összehasonlítás alapjainak megteremtése a hazafias nevelés társadalmi beágyazottságának vizsgálatáról. A kutatás eredményeképpen elmondható, hogy több keret is azonosítható a vizsgált szövegekben. Az alkalmazott keretek támogató hangvételűek mind a „kemény”, mind a „puha” hírek tekintetében, annak ellenére, hogy a híradások heterogén nézőpontokat is bemutatnak a kiegyensúlyozottság jegyében. A hírműsorokban kirajzolódó kép az amerikai hadsereget implicit módon a nemzeti lojalitás és identitás megtestesítőjeként ábrázolja, mely tevékenyen támogatja a tisztelet kultúrájának kiszélesítését az amerikai fegyveres erők kötelékében. Ennek ellenére a nemzetvédelmi feladatok nagyságához (és egyes feladatok újszerűségéhez) mérten a hadsereg mégis alacsony létszámokkal küzd. Összességében elmondható, hogy az amerikai hadsereg reprezentációja a hírműsorokban a három haderőnem toborzó irodalmában kirajzolódó képpel van összhangban.

Az első világháború elvesztése és a Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének katonai veresége után az 1919 nyarán megszervezett Nemzeti Hadsereg maradt az egyetlen számottevő haderő Magyarországon. A Nagy Háborút Magyarország számára hivatalosan is lezáró, 1920. június 4-én a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírt békediktátum rendkívül súlyos katonai rendelkezéseket tartalmazott. Az antantállamok által engedélyezett 35 000 fős magyar hadsereg még az új országhatárok megvédésére sem volt alkalmas. Első komoly erőpróbáját IV. Károly két visszatérési kísérlete jelentette, amellyel sikerrel megbirkózott. A hadsereg a nyugat-magyarországi felkelés okán a trianoni határok megváltoztatásában is szerephez jutott. A magyar katonai vezetés a megengedett létszámon felüli alakulatait és tisztjeit több minisztérium felügyelete alatt rejtette el az 1927-ig az országban működő Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottság elől. Az 1927 után megindult korlátozott hadseregfejlesztés eredményeként tíz év alatt több mint háromszorosára nőtt a Magyar Királyi Honvédség létszáma. KULCSSZAVAK: trianoni békediktátum, katonai rendelkezések, Nemzeti Hadsereg, Magyar Királyi Honvédség, rejtés, korlátozott fejlesztés

A hadsereg tagjainak erényei, azaz a katonai erények a társadalmi és a politikai környezet függvényei. A 19. században Európa és benne Magyarország jelentős társadalmi és politikai változásokon ment keresztül, aminek következtében a bátorság, a becsület, a hűség, a vezetői erény és a fegyelmezettség a korábbitól eltérő tartalommal töltődött meg. A nyugat-európai és a magyar fejlődés között voltak hasonlóságok, ám a különbségek szembetűnőbbek. Nyugat-Európában a hazaszereteten nyugvó bátorság, a nemzeti társadalomhoz kötődő becsület, hűség, vezetői erény és fegyelmezettség kapott nagyobb szerepet. Magyarországon viszont az istenfélelmen (és a vezetőktől való félelmen) nyugvó bátorság, illetve a katolikus uralkodó vezette társadalomhoz kötődő becsület, hűség, vezetői erény és fegyelmezettség.

Az I. világháború végén, az osztrák tervezésű Phönix C.I-es kétüléses felderítő és általános célú kétfedelű repülőgép korának egyik legjobb gyorsfelderítője volt. A nagy háborút követően néhány ország légiereje még tovább üzemeltette különböző változatait, így a gép aktív részese volt a háborút követő konfliktusoknak is. A Phönix C.I-esek építése Magyarországon is elkezdődött (az aszódi Magyar Lloyd Repülőgép és Motorgyár Rt. 1919 első felében kezdte meg a gyártását). A már leszállított példányokat az újonnan kikiáltott köztársaság, később a Tanácsköztársaság és a Nemzeti Hadsereg is használta hazánkban. A szerző cikksorozatában az eddig csak szűk szakmai körben publikált dokumentumok és források alapján ismerteti a Magyarországon repült Phönix C.I-esek alkalmazásának történetét.

Csáth Géza nevezetes tanulmányában komplexekre osztja az egót, ezek közé tartozik a nemzeti komplex is. Bár csak röviden jellemzi, még ez sem illik Józef Mackiewicz nézeteihez és kelet-európai történelmi tapasztalataihoz, mintha neki valamiféle soknemzetiségű komplexe lett volna. Fiatalon harcolt a lengyel–bolsevik háborúban, de nem a győzelmet, a függetlenség kivívását ünnepli, hanem azt nehezményezi, hogy a lengyel csapatok a döntő pillanatban nem segítették a fehéreket, így hatalmon maradtak a kommunisták. A másik nagy témája a II. világháború – a keleti frontról nézve. Közép-Európa romokban hevert, a lakosok nagy részét pedig erkölcsileg kompromittálta a kollaboráció, mire a háború végén megérkezett a Vörös Hadsereg. Litvániában és Kelet-Lengyelországban viszont a szovjet bevonulással kezdődött a háború, a békebeli szabad világot szállták meg és kezdték szovjetizálni. Ez a történelmi tapasztalat mindmáig marginalizált, a nyugati propagandával is szemben áll.

Napjainkra közhellyé vált, hogy az oslói békefolyamat, illetve a palesztin autonómia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: nem jött létre az Izrael által is elismert palesztin állam. Bár az izraeli hadsereg már az 1990-es években kivonult Ciszjordánia A minősítéssel jelölt zónájából, 2005-ben pedig a Gázai övezetből, a palesztin területek feletti biztonsági ellenőrzésről továbbra sem kíván lemondani. E tanulmány célja annak vizsgálata, hogy mit jelent a jelenlegi izraeli kormány koalíciós szerződésekben rögzített ígérete, az izraeli szuverenitás kiterjesztése Ciszjordánia C zónájára – ahol a zsidó telepek találhatók, és amelyre helyi palesztinok helyzete miatt a nemzetközi civil jogvédő szervezetek apartheidként tekintenek. Továbbá, hogy milyen eszközökkel igyekezett Izrael megváltoztatni a status quót az utóbbi időkben – különös tekintettel a telepespolitikára –, hogyan merült fel Ciszjordánia annektálása 1967 óta a politikai tervekben, s milyen releváns intézkedések várhatóak az új izraeli kormánytól. Mint kiderül, Izrael Állam egyrészt igyekszik elkerülni a nemzetközi jog egyértelmű megsértését és az azzal járó felelősségre vonást, másrészt a saját zsidó nemzeti identitását és integritását próbálja őrizni, amikor a vizsgált területekre „csupán” a szuverenitása kiterjesztését fontolgatja, nem pedig az annektálásukat.

Általános, ugyanakkor igaz klisé, hogy a tömegtájékoztatás és a médiafogyasztás megváltozott. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) az elmúlt években komoly munkát fektetett abba, hogy a kor kihívásainak megfelelően átdimenzionálja kapcsolatát az izraeli társadalommal, és egy jól felépített, PR-szempontból hibátlan képet mutasson a világ közvéleménye felé. A startup nemzet hadereje nem félt a social media modern, innovatív eszközeitől, és sikerrel alkalmazta azokat. A tanulmányban az IDF példáján mutatom be egy professzionális tömegtájékoztatási rendszer kiépítését a modern haderők esetében.

Koszovó területének birtoklásáért az albán és a szerb nacionalizmus négy fegyveres konfliktust vívott a 20. században, amelyek sorában a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) gerillaháborúja volt a legutolsó 1998–99-ben. A gerillák aszimmetrikus hadviselésének lényegi célja volt, hogy a nemzetközi közösség beavatkozását kiprovokálják. A háború kimenetelét a NATO légicsapásai döntötték el. A háború nacionalista narratívában való feldolgozásának következményeként a két nemzet között nem történt megbékélés, ez adja a KFOR békefenntartó missziójának jelentőségét a mai napig. A KFOR parancsnoki pozíciójának megszerzése egy Magyarország számára ennyire fontos területen, kiváló példája annak, hogyan kell érdekeinket érvényesíteni a multilaterális katonadiplomácia területén.

A 2005-ös kasmíri földrengés percek alatt tízezrek életét oltotta ki és százezreket tett otthontalanná a Pakisztáni Iszlám Köztársaságban. Igen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos képességek – például légi szállítás vagy gyorstelepítésű kórházak – híján a civil struktúrák önmagukban nem lesznek elegendőek a hatékony válságkezeléshez. A hazai és nemzetközi katonai erők együttesen biztosítani tudták a hiányzó képességeket, így már a kezdetekkor a művelet megkerülhetetlen résztvevőivé váltak. A Pakisztáni Hadsereg szárazföldi erői és az egyes nemzetek felajánlásai mellett a NATO is fontos szerepet vállalt a kasmíri válságkezelésben. A Szövetség logisztikai rendszerével, segélyszállítmányaival és speciális berendezéseivel kivette részét a humanitárius segítségnyújtásból. A segélyek eljuttatásán túl a NATO részt vett az egészségügyi ellátásban, az utak megtisztításában, valamint iskolák és óvóhelyek építésében is – ez utóbbi a közelgő fagyok miatt volt különösen fontos.

A tanulmány a XX. századi Magyarországon, a Horthy-korszak nacionalizmusában táptalajra lelt, egy évtizeden keresztül húzódó hírlegendát mutatja be. A magyar sajtóban „Kína keresztény tábornokaként” emlegetett Feng Yuxianggal kapcsolatban akkor merült fel, hogy magyar származású lehet, amikor Fengya Igor kassai táblabíró egy, a kínai tábornokról készült és egy berlini képesújságban megjelent portrén felismerni vélte rég nem látott öccsét, Fengya Ireneuszt. A Feng–Fengya-álhír vélhetően a modern magyar sajtótörténet egyik legkorábbi, legjelentősebb és leghosszabb életű, Kínával kapcsolatos, nemzetközi hatású hírlapi kacsája volt. Ez az álhír 1927-től 1936-ig két alkalommal is szárnyra kapott a magyar sajtó lapjain. Legelőször 1927. február. 22-én volt olvasható a szenzációt keltő bejelentés, miszerint Fengya Igor kassai táblabíró Fengya Ireneusz nevű öccse valójában Feng Yuxiang tábornok. A különböző napilapok sorra vették át a hírt, sőt sajtónyomozás is indult az ügyben. Még a bécsi kínai nagykövetség is nyilatkozatot adott ki Feng Yuxiang életútjáról. A hír az Amerikai Egyesült Államokban is elterjedt, amelynek kapcsán az érintett, Fengya Ireneusz is nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozatában közölte, hogy Kassán élő bátyja majd mindenben igazat állít, abban téved csupán, hogy ő lenne a kínai keresztény tábornok. Elmondása szerint 1893-ban érkezett Kaliforniába, majd három évvel később beállt a hadseregbe, és részt vett a Fülöp-szigeteknél vívott harcokban. A bokszerlázadás idején is valóban Kínában tartózkodott, ahol tolmácsként alkalmazta az Egyesült Államok hadseregének kilencedik gyalogezrede. Az orosz–japán háború Mandzsúriában érte, és éveket töltött Szibériában, Kínában, Japánban és más kelet-ázsiai országokban. Az elmúlt kilenc évben azonban Alaszkában él, ahonnan alkalmanként Los Angelesbe utazik. Ezt a hírt másnap a The New York Times is átvette, ennek ellenére a magyar sajtóban nem bukkant fel, hogy Fengya Ireneusz maga is megszólalt volna a személyét érintő hírverés kapcsán. Az álhír azonban néhány évnyi pihenőt követően 1936-ban még egy rövid időre felbukkant. A hír újraéledését azonban a kassai táblabíró már nem élte meg, és a szenzáció jellege sem bizonyult olyan erősnek, hogy nemzetközi visszhangot keltett volna. Az 1948-ban elhunyt Feng Yuxiang tábornok feltehetően soha nem értesült a személyével kapcsolatos magyar hírlegendáról. Végkövetkeztetésként pedig levonható, hogy a hír szereplőinek története az álhír élettartamát tekintve kedvező időben találkozott a keletre forduló turanista magyarság és a magát többre hivatottnak érző nemzet öntudatával.

Harry Hill Bandholtz azon amerikai katonák egyike, aki nagy népszerűségnek örvend hazánkban. Az amerikai tábornok a magyar nemzet örök háláját akkor érdemelte ki, amikor lovaglópálcáját is segítségül hívva megakadályozva, hogy a Budapestet megszálló román hadsereg katonái a Nemzeti Múzeum kincseit ellopják. Az amerikai tiszt ma is álló szobrát – mely Ligeti Miklós alkotása – hosszas diplomáciai vajúdás után 1936-ban avatták fel. Román részről a tábornok lejáratására tett kísérlet már 1935-ben elkezdődött. Gheorghe Mărdărescut – aki a román királyi hadsereg magyarországi főparancsnokaként többször is konfrontálódott az amerikaival – felháborította Bandholtz 1933-ban, New Yorkban angol nyelven megjelent naplójának stílusa, de legfőképpen a román hadsereggel szembeni szigorú kritikája, ezért 1935-ben a Curentul című lapban folytatásokban közölte ellenpamfletjét, melyben kísérletet tett a szerinte igaztalan és megalapozatlan vádak cáfolatára. A cikksorozat ugyanabban az évben összegyűjtve is megjelent kb. 1000 példányban, de Magyarországon teljesen ismeretlen maradt szinte mai napig. Érdekes adalék, hogy Romániában viszont Bandholtz naplója az, amihez szinte lehetetlen hozzájutni, példának okáért Kolozsvár egyetlen könyvtárában sincs belőle példány. Hogyan látja Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok személyét és budapesti tevékenységét napjaink román történetírása? Elismerik-e a fosztogatások tényét a szakemberek, s amennyiben igen, mivel magyarázzák a Magyarországot megszálló román csapatok rablásait? Tanulmányunk ezekre a kérdésekre keresi a választ törekedvén arra, hogy képet kapjon az olvasó arról, hogy mi ma általánosságban a román történészi álláspont a fenti kérdések kapcsán.

A Gondos család 1911-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba. A négyfős család tagjai az apa, Viktor, az anya, Irén és a két fiú, ifjabbik Viktor és Zoltán voltak. A tanulmány címszereplője, elsőszülött fiuk, ifj. Gondos Viktor (később Victor Gondos Jr.) 1902-ben született. Az iskoláit már Amerikában végezte, a középiskolát 1920-ban fejezte be a Pennsylvania állambeli Readingben, majd az év szeptemberében a University of Michigan hallgatója lett építészmérnök szakon. Ezzel egy időben jelentkezett a Parti Tüzérségi Hadtest újonnan létrehozott tartalékos tisztképző egységének alapozó kiképzésére, ami katonai karrierjének kezdetét jelentette. Aktív szolgálati idejét 1924 és 1935 között töltötte. Ezalatt legfőképpen Virginia és Maryland államokban teljesített szolgálatot. Egy váratlan betegség következtében katonai karrierje derékba tört, 10 éven keresztül erős fájdalmakkal küzdött, még dolgozni is képtelen volt. Ezalatt új karriert kezdett, elvégezte a University of Pennsylvania történelem szakát, majd az amerikai Nemzeti Levéltár munkatársa és az egyik legnagyobb hadtörténeti folyóirat, a Military Affairs szerkesztője lett. Neves hadtörténészként folyamatosan a hadsereg közelében maradva sikerült szép karriert befutnia. A tanulmány amerikai levéltári források és sajtóanyagok alapján tárja fel Victor Gondos Jr. nem mindennapi életútját.