Um die anderen Arten von Veröffentlichungen zu diesem Thema anzuzeigen, folgen Sie diesem Link: Expozícia.
Zeitschriftenartikel zum Thema „Expozícia“
Geben Sie eine Quelle nach APA, MLA, Chicago, Harvard und anderen Zitierweisen an
Machen Sie sich mit Top-28 Zeitschriftenartikel für die Forschung zum Thema "Expozícia" bekannt.
Neben jedem Werk im Literaturverzeichnis ist die Option "Zur Bibliographie hinzufügen" verfügbar. Nutzen Sie sie, wird Ihre bibliographische Angabe des gewählten Werkes nach der nötigen Zitierweise (APA, MLA, Harvard, Chicago, Vancouver usw.) automatisch gestaltet.
Sie können auch den vollen Text der wissenschaftlichen Publikation im PDF-Format herunterladen und eine Online-Annotation der Arbeit lesen, wenn die relevanten Parameter in den Metadaten verfügbar sind.
Sehen Sie die Zeitschriftenartikel für verschiedene Spezialgebieten durch und erstellen Sie Ihre Bibliographie auf korrekte Weise.
1
Ozimy, Andrej. „Archeologická expozícia v Podunajskom múzeu v Komárne a návrh na jej reinštaláciu“. Studia Historica Nitriensia 20, Nr. 1 (30.06.2016): 297–328. http://dx.doi.org/10.17846/shn.2016.20.1.297-328.
Der volle Inhalt der Quelle
2
Filová, Alexandra, Martin Samohýl und Ľubica Argalášová. „Environmental Noise Exposure and Its Effect on Population Health“. Hygiena 60, Nr. 4 (01.12.2015): 155–62. http://dx.doi.org/10.21101/hygiena.a1396.
Der volle Inhalt der Quelle
3
Kopcsányi, Henriette, Julianna Feldmann, Zsófia Péch und Ágnes Jurcsik. „Difficulties in the detection of the culprit drug for an adverse drug reaction in a complicated case“. Orvosi Hetilap 149, Nr. 19 (01.05.2008): 883–87. http://dx.doi.org/10.1556/oh.2008.28285.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
Az adverz gyógyszerreakciók különféle klinikai megjelenési formái alapján a kiváltó gyógyszerre nehéz következtetni. A gyanúba vett gyógyszerek elhagyása után fellépő javulás vagy az empirikus tapasztalat, esetleg irodalmi adatok alapján lehet a felelős gyógyszert feltételezni. A gyógyszerérzékenység bizonyítása bonyolult, jól átgondolt orvosi tevékenység útján lehetséges, és azokban az esetekben szükséges, amikor a gyanús gyógyszer más vegyületcsoportba tartozó szerrel nem helyettesíthető, és a betegnek feltétlenül szükséges szednie. A jelen közlemény célja egy eset kapcsán körvonalazni azokat a lehetőségeket és veszélyeket, melyek a kivizsgálás során alkalmazhatók, illetve megjelenhetnek. A kivizsgálás során használt módszerek a gyanúba vett gyógyszerekkel – lamotrigin, risperidon, sertralin – zopiclonum, atorvastatin elvégzett epicutan teszt során egyedül a sertralin adott a multiform tünetekkel azonos pozitív reakciót. A pozitív bőrteszt területéről készült hisztológiai vizsgálat eredménye visszautalt az eredetileg észlelt klinikai formára (erythema exsudativum multiforme Stevens–Johnson-szindróma). A beteg bipoláris affektív zavara miatt a negatív bőrtesztet adó készítményekkel per os provokáció történt, ez azonban a beteg számára kockázatos, de az egyetlen megbízható és biztos módszer. Az elvégzett per os expozíció során a törzsön a lamotrigintől már tört adag bevételét követően három órán belül diffúz erythema, 12 órán belül az alkalmazott szteroid- és antihisztamin-kezelés ellenére scarlatiniform exanthema jelent meg. Az eset érdekessége, hogy a gyanúba vett gyógyszerek során epicutan teszttel egy gyógyszer érzékenysége igazolódott, azonban a másik gyanúba vett készítménnyel végzett pozitív per os expozíciós próba is váratlanul tünetet provokált (scarlatiniform, azonnali reakciót). Megállapítható, hogy csupán egy bizonyos módszer még a klinikai képpel való egyező eredmény alapján sem elegendő adverz gyógyszerreakció provokáló tényezőjének bizonyítására.
4
Kromerová, Katarína, und Vladimír Bencko. „Usefulness of Human Biomonitoring for the Process of Risk Assessment of Exposure to Xenobiotics Including Dietary Intake Using as an Example the Exposure to Mercury“. Hygiena 62, Nr. 4 (01.11.2017): 123–28. http://dx.doi.org/10.21101/hygiena.a1566.
Der volle Inhalt der Quelle
5
Kromerová, Katarína, und Vladimír Bencko. „CURRENT TRENDS IN THE PROCESS OF RISK ASSESSMENT OF EXPOSURE TO XENOBIOTICS INCLUDING DIETARY INTAKE“. Hygiena 62, Nr. 2 (30.06.2017): 54–61. http://dx.doi.org/10.21101/hygiena.a1512.
Der volle Inhalt der Quelle
6
Kromerová, Katarína, und Vladimír Bencko. „Minimisation of risk of exposure to mercury“. Hygiena 65, Nr. 1 (29.02.2020): 17–21. http://dx.doi.org/10.21101/hygiena.a1731.
Der volle Inhalt der Quelle
7
Hegedüsová, Iveta, und Sergej Priganc. „CHEMICKÁ ANALÝZA BETÓNOVÝCH TRÁMCOV VYSTAVENÝCH AGRESÍVNEMU PROSTREDIU“. Czech Journal of Civil Engineering 2, Nr. 1 (30.06.2016): 44–49. http://dx.doi.org/10.51704/cjce.2016.vol2.iss1.pp44-49.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
V článku sú prezentované výsledky chemickej analýzy bet.nových trámcov dlhodobo vystavených mikroklíme poľnohospodárskeho objektu. Chemický rozbor sa urobil po 27 rokoch expozície v agresívnom prostredí za účelom posúdenia množstva nepriaznivých chemických látok v betónovom prvku a ich dopad na jeho degradáciu. Betónové trámce boli vystavené vplyvu agresívneho prostredia počas dlhého časového úseku.
8
Bajusová, Ivica, Peter Kolarčik, Michal Ihnatko, Tatiana Kimáková und Ľubomír Legáth. „Comparison of the Excretion Rate of Selected Biomarkers of Benzene Exposure“. Hygiena 58, Nr. 2 (01.06.2013): 70–74. http://dx.doi.org/10.21101/hygiena.a0967.
Der volle Inhalt der Quelle
9
Suchoň, Marek, und Ján Zelený. „Evaluation of the risk of exposure of employees by vibration in the working environment“. Acta Universitatis Mattiae Belii series Environmental Management 19, Nr. 1 (30.06.2017): 42–55. http://dx.doi.org/10.24040/actaem.2017.19.1.42-55.
Der volle Inhalt der Quelle
10
Simor, Kamilla. „A posztháborús pillanat „hosszú expozíciója”. A boszniai háború utóhatásainak tér- és fotóelméleti megközelítése“. Apertura 15, Nr. 3 (2020): 1–20. http://dx.doi.org/10.31176/apertura.2019.15.3.4.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
A tanulmány az In The Shadow of War (2014) című film elemzésén keresztül a posztháborús állapot dokumentumfilmes reprezentációjával és a trauma problémájának vizuális és filmnyelvi szempontjával foglalkozik. A szöveg központi állítása, hogy e dokumentumfilm temporalitása analóg a szereplők időpercepciójával: habár a délszláv háború hivatalosan befejeződött, az ott élők számára korántsem zárult le, mintegy a „posztháborús jelenben”, a háború kitágított, végtelenített és állandósult pillanatában élnek. E mozdulatlan, bénult állapotot a szöveg részben a hezitáció, részben pedig a heterotópia koncepciója felől vizsgálja meg, majd pedig a keret mint fotóelméleti probléma szempontjából elemzi azt.
11
Kovács, Réka Annamária, Györgyi Pónyai, Ilona Németh, Miklós Sárdy und Erzsébet Temesvári. „Specific form of fragrance hypersensitivity: edible flavours“. Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle 94, Nr. 6 (29.11.2018): 319–25. http://dx.doi.org/10.7188/bvsz.2018.94.6.2.
Der volle Inhalt der Quelle
12
Molnár, Adél, Eszter Gombocz, Zoltán Zsolt Nagy und Miklós Schneider. „A Nap sötét oldala: retinopathia solaris esetének multimodális bemutatása“. Orvosi Hetilap 161, Nr. 16 (April 2020): 632–36. http://dx.doi.org/10.1556/650.2020.31708.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
Absztrakt: A solaris retinopathia a fotoreceptorok és a retina pigmentepitheliumának ultraibolya (UV) fény okozta fotokémiai és termikus károsodása. A behatás következtében a leggyakoribb panaszok között a visuscsökkenés, a homályos látás és a pozitív scotomák szerepelnek. A diagnózis alkotásában az optikai koherencia tomográfia (OCT), a mikroperimetria és a fluoreszcein angiográfia (FLAG) nyújt segítséget. A szerzők egy 18 éves férfi esetét mutatják be, aki prolongált napfény-expozíció után jelentkezett a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján, mindkét szemet érintő centralis scotoma miatt. Az OCT-felvételeken a retina egyes rétegeiben folytonossághiányt és reflexiófokozódást figyeltünk meg, míg mikroperimetriás vizsgálattal a laesióknak megfelelően érzékenységcsökkenés volt tapasztalható. A féléves követés során a jobb retina folytonossághiánya csökkent, míg a bal oldal teljes restitúciót mutatott. A mikroperimetriás lelet az OCT-n látottakkal korrelált. A beteg szubjektív panasza a jobb szemén minimálisra csökkent, mindennapi életét nem korlátozza, a bal szemére megszűnt. A solaris retinopathiának jelenleg specifikus terápiája nincs. A panaszok és az eltérések kedvező esetben 3–6 hónap alatt normalizálódnak, ez felhívja a figyelmet a megfelelő tájékoztatás és a prevenció szerepére. Orv Hetil. 2020; 161(16): 632–636.
13
Sándor, Tamás. „Travel thrombosis, 2008“. Orvosi Hetilap 150, Nr. 3 (01.01.2009): 99–108. http://dx.doi.org/10.1556/oh.2009.28542.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
Magyarországon a 2000-es évek elején jelentek meg az utazási trombózissal foglalkozó első közlemények. Ebben a tanulmányban áttekintjük a vénás trombózis e különleges formájával kapcsolatos új kutatási eredményeket. Az utazási trombózis az ülőtrombózisok alcsoportja, a tartós ülő helyzet következménye, amely a földi közlekedés és a légi utazás közös jellegzetessége. Egyre több, komputerhez kötött ülőtrombózist is megfigyelnek. A hosszú légi utazás során kialakuló vénás thromboembolia multifaktoriális betegség. A lehetséges rizikófaktorok a fedélzet környezetével kapcsolatosak. Különböző tanulmányok vizsgálták az immobilizáció és a hypobaricus hypoxia hatását a trombinképződésre és a fibrinolízisre. Ezek a vizsgálatok a résztvevők jellegzetességeit, az expozíció időtartamát és típusát, valamint a statisztikai analízist tekintve lényegesen eltérnek egymástól, így az eredmények is ellentmondóak. Személyes, az utasra vonatkozó rizikófaktorok indíthatják el a trombózis kialakulását. A betegség aktuális, pontos kockázatát a jelenleg rendelkezésünkre álló evidenciák alapján nem tudjuk megmondani. Egészséges fiatalokon a kockázat kicsi. Thromboemboliás rizikófaktorral rendelkező utasokon azonban az 5000 km-nél hosszabb repülés, a 8 óránál tovább tartó utazás komoly veszélyekkel jár. A megfelelő óvintézkedéseket a legújabb nemzetközi ajánlások segítségével foglaljuk össze.
14
Szabó, György, Éva Keller, László Környei, Gabriella Lengyel und János Fehér. „Values of carbohydrate-deficient transferrin after chemical exposition in workplace“. Orvosi Hetilap 149, Nr. 9 (01.03.2008): 415–19. http://dx.doi.org/10.1556/oh.2008.28229.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
A szénhidrátszegény transzferrin (CDT: carbohydrate deficient transferrin) meghatározása a napi 60 gr-nál több alkoholt fogyasztók körében volt eddig használatos, elsősorban biztosítás-orvostani szempontok miatt, mivel annak szintje 2–3 héttel a fogyasztás befejezése után is informatív értékű. Célkitűzés: A vegyszerek használata esetén a CDT-szintre vonatkozóan sok információ nincs a szakirodalomban, ezért eseteinket bemutatásra érdemesnek tartjuk. Esetismertetés: Az első esetben nitrobázisú lakk használata után egy hónappal történt a CDT-vizsgálat: a CDT értéke megemelkedett. A másik esetben mezőgazdasági (vegyszerező/permetező) növényvédelmi munkakörben dolgozónál történt a meghatározás 6 hónappal a munka befejezése után. A CDT értéke szintén nagyon emelkedett volt. Következtetés: Mivel mindkét dolgozó dokumentáltan alkoholos italfogyasztásra absztinens volt, így valószínűsíthető a CDT kórjelző/problémajelző értéke a vegyszerfogyasztás hatására. A szerzők úgy látják, hogy a CDT magas értéke vegyszeres expozíciók esetén utalhat a vegyszer okozta károsodás következményére.
15
Tornai, István. „Role of environmental factors in the etiology of hepatocellular carcinoma“. Orvosi Hetilap 151, Nr. 28 (01.07.2010): 1132–36. http://dx.doi.org/10.1556/oh.2010.28913.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
A krónikus vírushepatitisek jelentik ma a legismertebb okokat a hepatocellularis carcinoma (HCC) kialakulásában. A krónikus B- és C-vírus-hepatitis a májrákok körülbelül 40-50%-át okozza. A nyugati típusú társadalmakban a HCC előfordulása folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Az alkohol számít a környezeti tényezők közül a legfontosabbnak, bár az alkoholfogyasztás a legtöbb országban csökken. Ez aláhúzza az egyéb környezeti tényezők fontosságát is. Az elfogyasztott alkoholmennyiséggel egyenes arányban növekszik a cirrhosis és a következményes HCC gyakorisága nőkben és férfiakban egyaránt. A kémiai anyagok közül a legismertebb a Kínában és Afrikában elterjedt aflatoxin, amely a gabonaféléket szennyező mycotoxin. Hasonló területeken endémiás, mint a hepatitis B-vírus, együtt szinergista hatást fejtenek ki. A dohányzás is egyértelműen bizonyított hepatocarcinogen hatással rendelkezik. Ez is jelentősen fokozódik, ha alkoholfogyasztással vagy vírushepatitisszel társul. Társadalmilag talán a legfontosabb az elhízás, a következményes nem alkoholos zsírmáj, illetve steatohepatitis és a 2-es típusú cukorbetegség, amelyek prevalenciája egyre fokozódik. Feltehetően ezek állnak a növekvő HCC-gyakoriság hátterében. Az inzulinrezisztencia és az oxidatív stressz képezik a legfontosabb patogenetikai lépéseket a májsejtkárosodásban. További fontos rizikótényező az orális fogamzásgátlók elterjedt használata. Egyes foglalkozások esetén a tartós szervesoldószer-expozíció is növeli a HCC rizikóját. Védelmet jelenthetnek az antioxidánsok, a szelén, a gyógyszerek közül a statinok és a feketekávé-fogyasztás.
16
Szűcs, Mihály, und Mihályné Szűcs. „Mezőföldi talajok KCl-EDTA kivonószerrel oldható mikroelem-tartalmának hosszú idő alatt bekövetkezett változása“. Agrokémia és Talajtan 52, Nr. 3-4 (01.11.2003): 305–14. http://dx.doi.org/10.1556/agrokem.52.2003.3-4.5.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
Légszáraz állapotban tárolt talajminták és mintavételi helyeiknek 27-31 év elteltével végzett ismételt mintavételezése után vizsgáltuk a Mezőföld 4 településének határában a KCl-EDTA-oldható mikroelem-tartalom változását üzemi viszonyok között. A vizsgálat a természetes és humán eredetű környezeti tényezők együttes, hosszú távú hatása törvényszerűségeinek tanulmányozására irányult. A vizsgált, döntően mészlepedékes csernozjomok által borított régióban a talajok kémhatása az expozíciós idő alatt nagyon kis mértékben csökkent, a szervesanyag-tartalom viszont nem változott. A talajokban jelentősen nőtt a mért oldható Pb-tartalom, amelynek mennyisége az M7-es autópályától való távolságtól függően változott. A savanyú talajokhoz hasonlóan nőtt az oldható Fe- és Al-mennyiség. A többszörös determinációs együttható felbontása azt mutatta, hogy az oldható Fe-tartalom pozitív, az oldható Al-tartalom pedig negatív irányban befolyásolja az oldható Pb-mennyiséget. A kapcsolatrendszerben az oldható mangán szerepe kisebb volt, mint azt a savanyú talajok esetében tapasztaltuk. A vizsgált meszes talajokon nem tapasztaltuk a savanyú talajoknál elsősorban kilúgozódásra visszavezethető mikroelemtartalom-csökkenés jelenségeket.
17
Fábián, Melinda, Györgyi Pónyai, Gergely Szombath, Eszter Nagy, Zsolt Komlósi, Ágnes Szigeti, Kende Lőrincz, Bernadett Hidvégi und Márta Medvecz. „Atípusos haemorrhagiás bőrtünetek hátterében igazolt hajas sejtes leukaemia poliszenzibilizált betegen“. Orvosi Hetilap 161, Nr. 38 (September 2020): 1646–51. http://dx.doi.org/10.1556/650.2020.31831.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
Absztrakt: A nemszteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) lokális és szisztémás formában történő alkalmazása egyre elterjedtebbé vált, az ezzel kapcsolatos adverz reakciók gyakoriak. A szerzők egy 49 éves férfi beteg esetét ismertetik, aki lábszárak fájdalma miatt etofenamáttartalmú lokális készítményt alkalmazott, majd az alkalmazás helyén, UV-expozíciót követően, haemorrhagiás, atípusos, kontaktdermatitisnek megfelelő bőrtünetek jelentek meg. Tüneteinek rapid terjedése miatt sürgősségi fekvőbeteg-ellátásra szorult. Fizikális vizsgálata során az etofenamátexpozíció helyén, mindkét lábszáron, valamint azon túlmenően a karokon, valamint a törzsön és az arcon bevérzett, konfluáló, erythemás seropapulákat és maculákat láttunk, melyek mellett testszerte és a buccalis nyálkahártyán petechiák voltak megfigyelhetők. A nagy kiterjedésű és aspecifikus bőrtünetek, a fizikális vizsgálattal észlelt splenomegalia, valamint a perifériás vérképeltérés miatt indított onkohematológiai kivizsgálás során hajas sejtes leukaemia diagnózisa igazolódott. Epicutan tesztelés (ET) során az etofenamáttartalmú gélre adott, erősen pozitív reakció mellett fakátrány-, propilén-glikol-, propolisz-, ’fragrance mix I’, metilizotiazolinon-, benzoesav- és perubalzsam-poliszenzibilizáció volt verifikálható. Az etofenamát hatóanyaggal elvégzett lymphocytatranszformációs teszt (LTT) és CD69-expresszió-vizsgálat negatív eredményt adott. Orv Hetil. 2020; 161(38): 1646–1651.
18
Szűcs, Mihály, und Mihályné Szűcs. „Talajtulajdonságok hosszú idő alatt bekövetkezett változásai a Dunántúlon“. Agrokémia és Talajtan 52, Nr. 3-4 (01.11.2003): 293–304. http://dx.doi.org/10.1556/agrokem.52.2003.3-4.4.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
Az 1970-es évek elején mintavételezett üzemi táblákon 26-31 év elteltével - mintegy 250 mintavételi nyomvonalat ismételten felkeresve - mintát vettünk és a vizsgálati adatokat az első mintavételezés óta légszáraz állapotban megőrzött minták újravizsgálata során nyert adatokhoz hasonlítottuk. A légszáraz állapotban tárolt minták újravizsgálata azt is bizonyította, hogy a tárolás alatt a humusztartalom és a pH-érték nem változott szignifikánsan. Az expozíciós idő alatt az üzemi táblák átlagában a feltalajban a humusztartalom nem változott szignifikánsan, helyi eltérések azonban mindkét irányban előfordultak. Enyhe növekedést a nagyobb arányban parlagon hagyott területeken, enyhe csökkenést a rendszeres meszezésben vagy elégtelen tápanyag-visszapótlásban részesült területeken tapasztaltunk. A vizsgálati idő alatt a legnagyobb mértékű pH-csökkenést, (1,5 pH-érték), a Vasi-hegyháton mértük, gyakori volt a 0,5-0,9 értékű csökkenés. A felszínhez közeli karbonátos kőzettel (lösz, Marcal öntés) rendelkező területeken nem tapasztaltunk csökkenést. A hosszú időn át pozitív tápanyagmérlegek feltöltő hatása jelenleg is mérhető, a műtrágyázási szint visszaesése után eltelt évtized alatt viszont a kísérő anyagok (pl. klorid) kimosódtak a talajból. Ez a jelenség kedvező körülményeket biztosít az érzékeny növények termesztéséhez.
19
Csaba, György. „DOHaD (Barker-hipotézis): egy betegségorientált, korszakalkotó, brit eredetű teória, magyar gyökerekkel“. Orvosi Hetilap 161, Nr. 16 (April 2020): 603–9. http://dx.doi.org/10.1556/650.2020.31713.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
Absztrakt: A „developmental origin of health and disease” (DOHaD-) teória 1986-ban jelent meg, összehasonlító epidemiológiai vizsgálatokkal bizonyítva a korai fejlődésben megmutatkozó kóros eltérések (például alul- vagy túltápláltság, csecsemőkori halálozás) statisztikai összefüggését felnőttkori nem kommunikábilis betegségek (például ischaemiás szívbetegségek, hypertonia) megjelenésével – és azóta széleskörűen elterjedt. A teória nagyon hasonló a hormonális imprinting koncepciójához, mely 6 évvel korábban jelent meg, és állatkísérletek alapján bizonyította a hormonszerű molekulákkal való perinatalis találkozás szerepét a felnőttkori endokrin és endokrin szabályozás alatt álló kóros jelenségek fellépésében. Ami mindkét teóriában azonos, az a perinatalis expozíció és a felnőttkori jelenség (betegség) összefüggése – ez az epigenetikai programozás zavarára utal. Barker a rendkívül fontos DOHaD-elmélet megalkotásakor már ismerte a hormonális imprintinget, amelyet a DOHaD lehetséges okának minősített, s ez bátoríthatta az elmélet kidolgozásakor. Barker szerint a DOHaD a nem fertőző betegségekre vonatkozik, de figyelembe véve, hogy a hibás hormonális imprinting az immunrendszer felnőttkori működését is alapvetően és életreszólóan befolyásolja, lehetséges a fertőző betegségek, sőt az élettartam érintettsége is. A perinatalis időszakon kívüli kritikus periódus még a pubertás, amikor hibás átprogramozódás fordulhat elő, de bizonyos, folyamatosan differenciálódó sejtrendszerekben (például az immunrendszerben) a hibás imprinting felnőttkorban is létrejöhet. A két teória nem versenyez egymással, de eltérő módszereket alkalmazva és azonos következtetésre jutva kiegészíti és támogatja egymást, számos betegség epigenetikai magyarázatát (hibás átprogramozás) adva meg. A DOHaD és előzménye, a hormonális imprinting tehát nemcsak teóriák, de realitások, melyeket a diagnosztikában éppúgy, mint a terápiában ajánlatos figyelembe venni. Végiggondolva az emberi alkotótevékenység tendenciáit, a DOHaD (és a hibás imprinting) jelentősége a közeli és távoli jövőben várhatólag növekedni fog. Orv Hetil. 2020; 161(16): 603–609.
20
Vajda, Zsuzsanna. „Az erkölcsi ítélet keletkezése: a vétség súlyossága és az erkölcsi jelleg“. Magyar Pszichológiai Szemle 59, Nr. 2 (01.08.2004): 231–56. http://dx.doi.org/10.1556/mpszle.59.2004.2.4.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
A tanulmány az erkölcsi fejlődés területspecifikus elméletével kapcsolatos vitákat, a kutatás újabb irányait, valamint a szerző saját kutatásait mutatja be. A területspecifikus megközelítés a bírálók szerint nem oldotta meg az erkölcsi szabályszegés definíciós problémáit. Továbbra is tisztázatlan az erkölcs metafizikai háttere, illetve a racionális megfontolásnak az erkölcsi döntésben játszott szerepe, bár e kérdések Turiel, Nucci és munkatársai 1990-es években végzett kutatásaiban is nagy súllyal szerepelnek. Saját kutatásaim két szakaszra tagolhatók: az első szakaszban elvégeztem a területspecifikus elmélet standard kísérleteit a kutatók által eredetileg is alkalmazott módszerekkel, gyerekek körében. A kutatásban alkalmazott módszer gyengesége, hogy az ítélet erkölcsi jellege és a súlyosság mértéke szétválaszthatatlanul egybeolvad. A másik probléma, hogy a kutatás előfeltevése nem tartalmazza a sok évszázados kulturális tapasztalatot, amelynek megfelelően valódi erkölcsi döntés csak a komplex racionális mérlegelésre képes felnőttektől várható. A kutatás második szakaszában felnőttek ítéleteit vizsgáltam, verbális dilemmák segítségével, a területspecifkus megközelítés módszertani elvei alapján. A dilemmák különböző formájú expozíciója alapján adott válaszok segítségével sikerült részlegesen különválasztani a súlyosság és az erkölcsi jelleg megítélését. Az eredmények azt is megmutatták, hogy a gyerekek és a felnőttek erkölcsi döntései valóban különböznek. A gyerekek élettapasztalata és gyengébb formállogikai képességei nem teszik lehetővé a szabályszegések komplex értékelését, ezért az elvont értéktartalmat tekintik alapnak, míg a felnőttek tekintetbe veszik a cselekvő szándékát és a szabályszegés következményeit is.
21
Szűcs, Mihály, und Mihályné Szűcs. „Néhány nyugat-dunántúli talaj könnyen oldható nehézfémtartalmának hosszú idő alatti változása“. Agrokémia és Talajtan 51, Nr. 3-4 (Dezember 2002): 435–46. http://dx.doi.org/10.1556/agrokem.51.2002.3-4.11.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
Légszáraz állapotban tárolt talajminták és mintavételi helyeinek 25–27 év elteltével végzett ismételt mintavételezése után vizsgáltuk a Marcal-medencében és a Nyugat-magyarországi-peremvidéken a KCl–EDTA-oldható nehézfémtartalom változását üzemi viszonyok között. A jellemzett időtartam magába foglalja azt az időszakot, amikor viszonylag nagyobb műtrágyaadagokat alkalmaztak az üzemek. A vizsgálat a természetes és a humán eredetű környezeti tényezők együttes, hosszú távú hatása törvényszerűségeinek tanulmányozására irányult. A vizsgált, döntően barna erdőtalajok által borított régióban a talajok kémhatása az expozíciós idő alatt általában 1 pH-értékkel csökkent, a szervesanyagtartalom viszont nem változott. Az oldható Cd- és Cr-tartalom a homok mechanikai összetételű területen szignifikánsan csökkent a megfigyelés 26–28 éve alatt, a kötöttebb talajokon nem történt igazolható változás. A homoktalajokon megfigyelt változást a savanyodás hatására fokozódó kilúgozódásnak tulajdonítjuk. Közlekedési eredetű szennyezést nem tudtunk kimutatni. A szilárd burkolatú közlekedési utak 200 m-es környezetében és az attól nagyobb távolságra mért oldható nehézfémtartalom nem különbözött szignifikánsan. Nem volt kimutatható összefüggés a talajok oldható nehézfémtartalmának változása és a műtrágyázás hatására változó oldható P- és K-tartalom között. A vizsgált régióban a talajok oldható Co- és Pb-tartalma szignifikánsan növekedett a megfigyelési idő alatt. A növekedés 70–80 %-ban magyarázható az oldódási és redoxi folyamatok során keletkező könnyen oldható Mn-, Fe- és Altartalommal. Az összefüggésben a meghatározó szerepet a mangán játszotta. Összességében megállapítható, hogy a vizsgált területen a talajok könnyen oldható nehézfémtartalmának változásait nem külső szennyezés, hanem a talajhasználat által befolyásolt mállási folyamatok és a talajkomponensek közötti átrendeződés okozza.
22
Endre, László. „Occupational rhinitis“. Orvosi Hetilap 151, Nr. 23 (01.06.2010): 941–45. http://dx.doi.org/10.1556/oh.2010.28872.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
A foglalkozási nátha (OR) az orr olyan gyulladásos betegsége, amelyet a munkahelyen észlelhető valamilyen tényező vált ki és a munkahelyen kívül semmi sem ront. Klinikai tünetei (nehezített orrlégzés, orrváladékozás, viszkető érzés, orron keresztüli légáramlás csökkenése) csaknem azonosak az egyéb okból bekövetkező allergiás nátháéval. A 27/1996. NM-rendelet szerint Magyarországon is bejelentésre kötelezett betegség. Ennek ellenére 1997 és 2009 között hazánkban egyetlen esetet sem jelentettek. A legutóbbi 20 évben az egyetlen magyar nyelvű, OR-rel foglalkozó szakirodalom az Ungváry által szerkesztett és 2004-ben megjelent Munkaegészségtan című tankönyv. E betegség Európa többi országában nem ismeretlen. Kiválthatják mind nagy (1000 Dalton feletti), mind kis molekulasúlyú anyagok. Pékek között például 18–28%, izocianáttal dolgozók (például festők, öntödei munkások) között 36–42% között írják le a prevalenciáját. Kialakulására hajlamosít, ha a károsító anyag nagy koncentrációban van a levegőben, illetve, ha többfajta károsító anyag van a levegőben. A meglévő atopia főleg a nagy molekulasúlyú anyagok esetében hajlamosító tényező. Az OR kórisméjének megállapításához a kórtörténeten kívül objektív vizsgálatokat kell használni. A legelfogadottabb a specifikus nasalis provokáció. Ennek során gravimetriásan mérhetjük az orrváladék mennyiségét, vizsgálhatjuk az orrváladékban található sejteket és citokineket, valamint az orron keresztüli légáramlást rhinomanometriával és a nasalis belégzési áramlást, az orr anatómiai viszonyainak megváltozását pedig akusztikus rhinometriával. Az OR kezelése elsősorban munkahelyi feladat: fokozni a szellőztetést, csökkenteni az expozíciós időt, helyettesíteni a károsító tényezőt. Az újonnan felvetteket évente szűrni, az OR-ben szenvedőket asztma irányában vizsgálni kell. Gyógyszeres kezelés: per os antihisztamin, nasalis szteroid, kombinált hatású (antihisztamin+membránstabilizáló) szemcsepp.
23
Bakos, József, und Péter Mikó. „Vitamin D forming effectiveness of ultraviolet radiation from sunlight in different months in Budapest, Hungary“. Orvosi Hetilap 148, Nr. 7 (01.02.2007): 319–25. http://dx.doi.org/10.1556/oh.2007.27840.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
A emberek D 3 -vitamin szükségletének legfontosabb forrása a bőrben lezajló D-vitamin szintézis, ennek kulcslépése a D-provitamin ultraibolya sugárzás hatására bekövetkező fotoátalakulása D-previtaminná, amelyből a D 3 -vitamin hő hatására keletkezik. Hazánk elhelyezkedésével azonos szélességi körökön végzett vizsgálatok alapján az ultraibolya-B sugárzás a téli időszakban nem elegendő a D 3 -vitamin szükséglet biztosításához, ez D 3 -vitamin hiányhoz vezethet, és növeli az osteoporosis kialakulásának kockázatát. Célkitűzés: E tanulmány célja annak megítélése volt, hogy a magyar lakosság számára a napból érkező ultraibolya sugárzás az év különböző hónapjaiban biztosítja-e napi 1000 IU D 3 -vitamin keletkezését, illetve az ultraibolya expozíció szempontjából kedvezőtlenebb téli és tavaszi hónapokban kialakulhat-e D 3 -vitamin hiány. Módszer: A szerzők elemzéseikhez a rendszeres méréseken alapuló, a földfelszínt Budapesten érő ultraibolya-B sugárzási adatokat hasnálták fel. Jelen becslés elvégzéséhez a szerzők a D 3 -vitamin termelődés szempontjából legkedvezőbb feltételeket vették figyelembe, és ezekkel az év egyes hónapjainak ultraibolya-B sugárzási átlagértékére vonatkozóan meghatározták a D 3 -vitamin termelődés lehetséges optimális mértékét. Eredmények: A számítások alapján Budapesten a déli órákban a föld felszínét elérő legnagyobb mennyiségű hatékony ultraibolya-B sugárzás júliusban, míg a legkevesebb december hónapban jelentkezik, a két hónap között a különbség több mint 35-szörös a júliusi hónap javára. A november–márciusi időszakban több mint 200 percet kellene a szabadban napon eltölteni, hogy elégséges D 3 -vitamin termelődhessen a bőrben. Ez egyrészt irreálisan hosszú idő, mert már túlnyúlik a dél körüli maximális napsugárzási időszakon, amit a számításokhoz alapul vettünk, másrészt, ha csak az arc és kéz fedetlen, akkor a szükséges besugárzottság meghaladja az 1 minimális erithema dózis értéket, azaz a bőr leégését okozza. Következtetések: A kapott eredmények alapján, Budapesten az egész évi hatékony ultraibolya-B sugárzás több mint 95%-a a márciustól októberig terjedő időszakban mérhető, tehát a november–februári időszak feltehetően akkor sem nyújtana elég mennyiségű ultraibolya sugárzást, ha ennek érvényesülését egyébként nem akadályozná az ebben az időszakban jellemző és elkerülhetetlen zárt ruházkodás és kevesebb szabadban tartózkodás.
24
Kováts, Nóra, Andrea Reichel, Tímea Szalay, Gábor Bakonyi und Péter Nagy. „ToxAlert teszt alkalmazása talajszennyezettség minősítésére“. Agrokémia és Talajtan 53, Nr. 3-4 (01.12.2004): 343–54. http://dx.doi.org/10.1556/agrokem.53.2004.3-4.9.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
Az ökotoxikológiai tesztek a talaj össz-toxicitását, a hatások eredojét mutatják meg, és általuk ismeretlen összetételu anyagok hatása is mérheto. Az ún. direkt tesztek során a tesztszervezet közvetlen kontaktusba kerül a talajjal, míg a kivonatot alkalmazó tesztek elsosorban arra alkalmasak, hogy csapadékvíz vagy felszín alatti víz hatására bekövetkezo kimosódást és terjedést vizsgáljunk. A direkt tesztek, egyértelmu reprezentativitásuk mellett, rendelkeznek egy jelentos hátránnyal: jelentos expozíciós idovel dolgoznak (4-8 hét). Éppen ezért elsodleges célunk az volt, hogy megvizsgáljuk egy vizes oldattal dolgozó teszt, a ToxAlert mennyire alkalmas talajszennyezettség minosítésére. Mintaterületként egy alumíniumipari veszélyeshulladék-lerakó környezetét jelöltük ki, a területrol feltételeztük, hogy a lerakó fennállása alatt elszennyezodött. A ToxAlert teszt alapelve a biolumineszcencia, az alkalmazott tesztszervezet a Vibrio fischeri (biolumineszcens baktérium). Toxikus hatásra bioluminesz-cencia-gátlás következik be. A ToxAlert teszt megbízhatóságának ellenorzésére alkalmazott vizsgálatok a Folsomia candida és Enchytraeus albidus tesztek, ill. talajzoológiai vizsgálatok voltak. A fonálféreg-együttesek jellemzésére az abundancia és genusszám értékek, valamint a Maturity Index szolgált. Az eredmények értékelésébol kitunik, hogy a Folsomia candida, ill. az Enchytraeus albidus laboratóriumi reprodukciós tesztjeiben mért paraméterei alapján nem sikerült távolsághatást kimutatni. A fonálféreg-közösségek elemzése során sem sikerült szennyezettséget egyértelmuen megállapítani, az abun-dancia értékek és a taxonszámok egyaránt megfelelnek a hasonló agrárterületeken mért adatoknak. A ToxAlert teszt eredményei alapján a lerakó szomszédságában két összefüggo szennyezett területet is sikerült lehatárolni, amely a lerakó jelentette környezeti kockázatra enged következtetni. Végso megállapításként elmondható, hogy a ToxAlert teszt alkalmasnak bizonyult veszélyeshulladék-lerakók környezetterhelésének minosítésére, így a kármentesítés elso, diagnosztikai fázisában ez a teszt fontos szerepet kaphat.
25
Szűcs, Mihály, und Mihályné Szűcs. „Művelt talajok oldható P- és K-tartalmának változásai“. Agrokémia és Talajtan 52, Nr. 1-2 (01.08.2003): 53–66. http://dx.doi.org/10.1556/agrokem.52.2003.1-2.5.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
A talaj tápanyagmérlegek 1970-es évek elején bekövetkezett pozitívvá válása óta talajainkban a mérlegszámítások szerint átlagosan mintegy 800 kg P2O5- és kb. ugyanannyi K2O-mutrágya hatóanyagtöbblet halmozódott fel egy hektár mezogazdasági területre számítva. Az ország eltéro adottságú pontjain beállított mutrágyázási tartamkísérletek alapján fajlagos feltöltési mutatók számíthatók. Ezek alapján becsülheto, hogy a talajban maradó mutrágya-hatóanyag mennyiség várhatóan milyen mértéku oldható P- és K-növekedést kell, hogy eredményezzen. Az 1970-es évek elején mintavételezett üzemi táblákon - 26-31 év elteltével mintegy 250 mintavételi nyomvonalat ismételten felkeresve - mintát vettünk és a vizsgálati adatokat az elso mintavételezés óta légszáraz állapotban megorzött minták újravizsgálata során nyert adatokhoz hasonlítottuk. A légszáraz állapotban tárolt minták újravizsgálata azt is bizonyította, hogy a tárolás alatt a mintákban az oldható P- és K-tartalom nem változott szignifikánsan. Az expozíciós ido alatt az üzemi táblákon a feltalajban az AL-oldható P2O5-tartalom átlagosan 60-80 mg/kg, az AL-oldható K2O-tartalom pedig 65 mg/kg értékkel növekedett. Üzemenként az eredmények jelentos szórást mutattak. Az oldható P- és K-tartalom növekedés mutrágyázási tartamkísérletek fajlagos feltöltési mutatóival való összevetése azt mutatta, hogy foszfor esetében a számított és mért értékek nem térnek el lényegesen. Az üzemi területek oldható K-tartalmainak növekedése azonban lényegesen, többszörösen nagyobbnak bizonyult, mint az a mérlegek alapján indokolt lenne. A jelenség magyarázatát abban látjuk, hogy a kálium körforgalmában fontos szerepet betölto növényi maradványok nagyobb mértékben kerültek vissza a talajba, mint ahogy azt a mérleg számításánál figyelembe vettük. Az 1970 körül vett feltalaj- és altalajminták oldható P- és K-tartalmi különbsége alapján becsült biológiai felhalmozódás, a barna erdotalajok kicsi K-felhalmozódása kivételével, hasonló nagyságrendu, mint a mutrágyázás hatására végbement növekedés. A mutrágyázás hatására a szántott réteg alatt kismértéku oldható P- és K-növekedés 35-40 cm-ig volt megfigyelheto.
26
Rákóczi, Ildikó, Attila Sárváry, Anikó Gyulai, Péter Takács und Renáta Jávorné Erdei. „A felnőtt lakosság dohányzási szokásai Nyíregyházán“. Egészségfejlesztés 60, Nr. 5 (2019): 76–86. http://dx.doi.org/10.24365/ef.v60i5.522.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
Bevezetés: Világmértékben a dohányzás évente közel 6 millió ember haláláért felelős, ezen belül 600 ezer fő azoknak a száma, akik másodlagos dohányfüst-expozíciót (second-hand smoke, SHS) szenvedtek el. A Tobacco Atlas 2018-as számában megjelent jelentés alapján a 15 éves vagy annál idősebb személyek közül világszerte 942 millió férfi és 175 millió nő dohányzott napi rendszerességgel. Magyarországon a dohányzás népegészségügyi és egyben nemzet-gazdasági kihívást is jelent. Komoly kockázati tényező a különböző daganatos és krónikus megbetegedések kialakulásának szempontjából; a dohányzás következtében kialakuló betegségek adják a második vezető halálokot. Jelen tanulmányunk célja a Nyíregyháza város életminősége – Háztartáspanel kutatás 2018-as adatbázisára támaszkodva bemutatni a város felnőtt lakosságának dohányzási szokásait. Módszertan: Az adatfelvétel a 2017/2018-as évben történt, az állandó nyíregyházi lakcímmel rendelkező, 18. életévüket betöltött lakosok körében. Eredmények: A felmérésben résztvevő, Nyíregyházán élő felnőtt lakosság 26,2%-a rendszeresen dohányzik. Korcsoportos bontásban vizsgálva kitűnik, hogy a rendszeres dohányzók zömét döntően a fiatal és középkorú felnőttek, 18–34 (35,2%) és a 35–64 évesek (24,9%) képezik. A 65 éves vagy ennél idősebb korosztályban alacsonyabb a dohányzók aránya (19,2%). A környezeti dohányfüst káros hatásai által sújtottak aránya szintén a 18–34 éves korosztályban a legmagasabb, e csoport válaszadóinak 7,9%-a naponta több mint 5 órát tölt „passzív dohányos” környezetben. Ezen tanulmány alapadatai szerint az alacsonyabb iskolai végzettség és munkanélküliség nem bizonyult veszélyeztető tényezőnek a dohányzás szempontjából. Következtetések: Céljaink elérésére – a lakosság egészségi állapotának javítására – az alapellátás prevenciós szolgáltatásainak bővítése kedvező hatással lesz. Az egészségfejlesztési programok közül a legjelentősebb változás a dohányzásról leszokni szándékozók támogatásától várható. A vonatkozó egészségügyi szakmai irányelv valamennyi egészségügyi dolgozó számára ajánlásokat fogalmaz meg. Ennek egyik igen fontos eleme a leszokás támogatás gyakorlatának oktatása és fejlesztési lehetőségeinek beillesztése a szakdolgozói képzésekbe.
27
Posgay, Mária, Mihály János Varró, Renáta Szentmihályi und Zsolt Lang. „Envitonmental epidemiological study on respiratory diseases in two Hungarian towns“. Orvosi Hetilap 151, Nr. 10 (01.03.2010): 378–84. http://dx.doi.org/10.1556/oh.2010.28804.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
A szerzők korábban beszámoltak egyrészt a Nyergesújfalun, az azbesztcementgyár környezetében, másrészt az iparral jóval kevésbé terhelt Komáromban élő felnőtt lakosság körében végzett, alapvetően légzőszervi, standardizált kérdőíves keresztmetszeti epidemiológiai vizsgálat eredményeiről. Nyergesújfalun (a továbbiakban is: az azbeszttel foglalkozásilag nem exponáltak között) a légzőszervi tünetek, egyéb betegségek és daganatok nem voltak szignifikánsan gyakoribbak az azbesztcementgyár sem 500 m-es, sem 1 km-es körzetén belül az azon kívül élőkhöz viszonyítva, nyers összehasonlítás és logisztikus regressziós modellek szerint. A két várost összehasonlítva megállapítható, hogy krónikus aspecifikus (obstruktív) légzőszervi betegségre (KALB) jellemző tünetek Nyergesújfalun körülbelül másfélszer-két és félszer nagyobb eséllyel fordultak elő (p < 0,001), mint Komáromban. Az ezekkel összefüggő kockázati tényezők közül is több szignifikánsan gyakoribb volt Nyergesújfalun, mint Komáromban. A szerzők ezután a két város logisztikus regressziós modelljeiben alkalmazott korrekciós tényezőket csoportonként összevonták, és az összehasonlítást az összevont korrekciós tényezők alkalmazásával is elvégezték. A legtöbb KALB-tünet esélye ez esetben is szignifikánsan nagyobb volt Nyergesújfalun, mint Komáromban. Mindezekből következik, hogy a környezeti azbesztexpozíció szerepe továbbra sem zárható ki a foglalkozásilag azbeszttel nem exponáltak KALB-tüneteinek kialakulásában. (Megjegyzendő, hogy ez a tanulmány is támogatja a nem, kor, dohányzás, alkoholfogyasztás, elhízás, foglalkozási expozícó, a penészes lakás és az öröklődés etiológiai szerepét a vizsgált végpontok esetében.) Analitikus vizsgálatok igénye felvethető annak tisztázására, hogy mekkora és különbözik-e a két város levegőjében az aktuális azbesztrost-koncentráció (ez utalhat a korábbi koncentrációk alakulására), illetve hogy mekkora és különbözik-e a két városban vett autopsziás tüdőmintákban az akkumulálódott azbesztrost-koncentráció. Főként e kérdések tisztázása esetén átgondolandó, hogy javasolt-e döntéshozói szinten, akár most is, megfelelő intervenció. Ezenfelül, az azonosított egyéb kockázati tényezők eliminálása egészségnevelési lépéseket sürget.
28
Oláh, Zoltán, László Hidi, László Entz und Zoltán Szeberin. „A medialis visceralis rotáció szerepe a suprarenalis aorta sebészetében“. Magyar Sebészet (Hungarian Journal of Surgery) 68, Nr. 4 (August 2015): 167–72. http://dx.doi.org/10.1556/1046.68.2015.4.2.
Der volle Inhalt der QuelleAnnotation:
Absztrakt Bevezetés: A rekeszizom és a veseartériák közötti aortaszakasz és visceralis ágainak megfelelő expozíciója elengedhetetlen feltétele az ebben a régióban végzett sikeres érműtétnek. A standard median laparotomiából történő transperitonealis behatolás, a retroperitonealis feltárás és a thoracolaparotomia mellett a bal oldali medialis visceralis rotáció jelenthet előnyt e nehezen megközelíthető régió feltárásánál endovascularis megoldásra alkalmatlan esetekben. Érsebészeti műtéteknél szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be hat eset kapcsán. Betegek és módszerek: Median vagy ívelt harántlaparotomiát követően mobilizáltuk a szigmabelet, a leszálló vastagbelet, a lépet, a pancreast, és a retroperitonealis térben a vese és mellékvese előtt haladva tártuk fel a suprarenalis aortát. A műtéti indikáció egy esetben az aorta suprarenalis aneurysmája, három esetben a visceralis aortaszakasz és ágainak szignifikáns szimptomatikus meszes stenosisa, egy esetben korábbi aortoaorticus interpozíció proximalis anastomosisának pseudoaneurysmája, egy esetben pedig alsó végtagi és zsigeri malperfúziós szindrómát okozó Stanford B típusú dissectio volt. Két esetben aorta-thrombendarterectomia és direkt varrat, egy esetben aorta-thrombendarterectomia és aortobifemoralis bypass, egy-egy esetben dacron-graft-interpozíció, illetve thoracalis aortahomograft-beültetés történt, egy esetben pedig endoartectomiát végeztünk refenestratióval és thrombectomiával. Eredmények: A betegek átlagéletkora 58 év volt (43–72 év). Az átlagos műtéti idő 231 ± 80 perc, a suprarenalis kirekesztés átlagos ideje 43 ± 15 perc volt. Cell savert három esetben használtunk. A betegek átlagos kórházi tartózkodási ideje 16,16 ± 13,53 nap volt. Öten otthonukba, egy beteg belgyógyászati osztályra távozott. Egy esetben léptoksérülés miatt akutan splenectomiát végeztünk, két beteg igényelt vérzéses szövődmény miatt reoperációt, az egyik betegnél 12 nappal, a másik betegnél 14 nappal a műtét után. Két betegnél alakult ki veseelégtelenség, egy igényelt tartós dialízist. Pancreatitist, bélnecrosist nem tapasztaltunk. Beteget nem veszítettünk el, a tervezett műtéti területhez minden esetben kiváló feltárást nyertünk. Következtetések: A traumatológiában a rekesz alatti aorta sérüléseinek ellátásánál alkalmazott transabdominalis medialis visceralis rotáció tapasztalataink alapján jó feltárást nyújt a suprarenalis aortát érintő akut vagy electiv érsebészeti beavatkozásokhoz. Az intraoperativ vérzéskontroll, a visceralis ágak kezdeti szakaszának exploratiója biztosabb az aorta lateralis feltárásával, mint az anterior transabdominalis megközelítéssel. A két testüreg megnyitásával járó thoracolaparotomiánál előnyösebb lehet a kevesebb várható pulmonalis szövődmény miatt, valamint szükség esetén a hasűri szervekhez és azok artériáihoz is jó hozzáférést biztosít. A parenchymás szervek (lép, pancreas) sérülésének, illetve a vékony- és vastagbél-mesenterium kompressziójának elkerülésére fokozott figyelmet kell fordítani.