Zeitschriftenartikel zum Thema „Art mintage“

Keles bozkırı yerleşik ve konar göçer yaşam biçimini benimsemiş kavimler arasında sınır görevi üstlenmiştir. Söz konusu bölgede Kurkeles, Keles, Şırşık ve Angren gibi nehirler bulunmakta ve bunlar Sirderya nehrine dökmektedir. Sirderya nehrinin güneyindeki topluluklar yerleşik yaşamı benimserken, kuzeyindekiler konar-göçer yaşamı benimsemiştir. Bölgenin geçmiş tarihine yönelik yapılan araştırmaların sayısı oldukça azdır. Makalede, Kazak-Türk arkeologları ortaklığında araştırılan Mıntöbe mezarlığı konu edinilmiştir. Bu konunun önemi vurgulanarak, Kanglı topluluğuna ait Kauınşı, Otırar-Karatau ve Cetiasar kültürleri, yayılım alanları hakkında tanıtıcı bilgi verilmiştir ve söz konusu kültürlere yönelik yapılan arkeolojik araştırmalara değinilmiştir. Özellikle makalede Mıntöbe mezarlığının araştırma tarihçesi üzerinde detaylı bilgi verilmiştir. Sonrasında arkeolojik araştırmalar sırasında ele geçen buluntular üzerinden kronolojik tespitlerde bulunulmuş ve çevre kültürleri ile karşılaştırmalı bir şekilde anlamsal açıdan değerlendirilmiştir.Söz konusu makale, Hoca Ahmet Yesevi Uluslararası Türk-Kazak üniversitesi, Mütevelli Heyet Başkanlığı tarafından desteklenmiş olan “Mıntöbe Mezarlığı Kazıları” konulu bilimsel proje sonucunda hazırlanmıştır.

Opinia noastră sau, dacă ne este îngăduit să-i spunem astfel, cercetarea noastră debutează cu câteva aspecte introductive. Ea continuă cu o a doua secțiune, în care cititorul va observa un soi de dialog între APIA și First Investment Bank AD; cele două entități au discutat pe următoarea temă: ar trebui să fie întrebată ÎCCJ dacă scrisoarea de garanție este titlu executoriu? A treia secțiune evidențiază că o instanță română a hotărât să se adreseze ÎCCJ, astfel încât cea din urmă să stabilească răspunsul la interogația expusă. În secțiunea a patra, încercăm să stabilim dacă art. 120 din OUG nr. 99/2006 i se aplică unei scrisori de garanție. În cea de-a cincea, concluzionăm că art. 120 îi poate fi aplicat unei scrisori de garanție, dar numai dacă contractul de bază este unul de credit. A șasea secțiune subliniază decizia ÎCCJ și se încheie cu niște hrană pentru minte.

Az 1956-os magyar menekültek mintegy kétszázezres tömegének ellátása, tovább szállítása és letelepítése a nemzetközi menekültsegélyezés rendkívüli sikere volt, amelyben az ENSZ-család intézményei, különösen az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) kiemelkedő szerepet játszottak. Az 1956-os magyar menekültválság és a nemzetközi befogadás rövid felidézése után a tanulmány bemutatja, milyen lépéseken keresztül valósult meg az UNHCR jogvédő tevékenysége a magyar menekültek irányában a menekültstátusz megadásának kérdésétől a munkaerőpiaci védelmen át az új hazába való beilleszkedéshez szükséges iratok beszerzésében nyújtott segítségig. Láthatjuk, hogy a Főbiztosság éberen követte a Kádár-vezette magyar kormányzatnak a menekültekkel kapcsolatos jogalkotó tevékenységét és annak gyakorlati megvalósítását is. A cikk végül megvonja az UNHCR magyarokkal kapcsolatos jogvédő tevékenységének mérlegét. A tanulmány főként az UNHCR Levéltár (Genf) dokumentumainak felhasználásával készült, de utalás történik a NATO Levéltárának (Brüsszel), az ENSZ Genfi Hivatala Levéltárának, a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége Levéltárának (Genf) és a Magyar Nemzeti Levéltárnak az irataira is. A hidegháború kontextusában a magyar menekülteket befogadó nyugati országoknak nem okozott nehézséget a menekültstátusz megállapítása a Magyarországról érkezők számára. Az üldözöttség elismerése és az üldözők azonosítása nem tűnt kétségesnek. A menedékjog megadása egyben a kommunista országok kudarcának és a Nyugat jóindulatának propagandisztikus kifejezése is volt. A szovjet blokk szívéből, Magyarországról a „Szabad Világba” érkező menekülttömeg kezelésének professzionális szervezése pedig felértékelte a Főbiztosságot a nyugati döntéshozók szemében. Az UNHCR magyar menekültekkel kapcsolatos jogvédő lépéseit nagy gondosság és jogi alaposság jellemezte. A Főbiztosság az Alapszabályában lefektetett jogvédő munkáját igazi „védőügyvédként”, következetesen, éberen és empatikusan, a menekültek szempontjait jóhiszeműen szem előtt tartva végezte a befogadó országok és Magyarország hatóságai előtt egyaránt. A Menekültügyi Főbiztosság magyar menekültekkel kapcsolatos jogvédő tevékenysége sikeresnek tekinthető. A befogadó országok hatóságai számos esetben kifejezték, hogy igényt tartanak az UNHCR szakértő véleményére. A menekültstátusz megadásának általános elfogadtatásában, a döntés jogi alátámasztásában fontos ösztönző szerepet töltött be a Főbiztosság, különösen annak híres menekültjogi szaktekintélye: Paul Weis. Az UNHCR nemzetközi jogvédő tevékenységét jelentősen megkönnyítette, hogy a befogadó országok kormányai támogatóan, a szervezetet partnernek tekintve vettek részt az 1956-os magyar menekültek befogadásában.

A Codex Palatinus Graecus 252 jelzetű kézirat nagyszámú scholiont tartalmaz részben Thukydidés történeti művéhez, részben a szerző életrajzához. Ezek közül mintegy ötven, iambikus trimeterben írott széljegyzet a kutatás jelen állása szerint a költő és grammatikus Ióannés Tzetzés kezétől származik. A scholionok tanúsága alapján Thukydidés műve csak ürügyül szolgált arra, hogy Tzetzés kifejthesse saját véleményét, ízlését, meggyőződését – olykor dühösen, olykor ironikusan. Jelen dolgozatban arra teszek kísérletet, hogy néhány érdekesebb scholion elemzésén keresztül bemutassam Tzetzés gondolkodásmódját.

A hatodik század talán legnagyobb műgonddal elkészített törvényműve Iustinianus császár nevéhez fűződik. A császár a klasszikus római tradíció helyreállítójaként és a megújult keresztény birodalom első uralkodójaként tekintett magára, és ennek főként rendeleteiben adott hangot. Törvénykönyveinek bevezető rendeleteiben kettős birodalmi célkitűzését, nevezetesen az imperium Romanum visszahódítását és a klasszikus jogtudomány kodifikálását mint Istennek tett szolgálatot jeleníti meg. Iustinianus keresztény kodifikációjának középpontjában a Digesta áll, amelynek a császár különleges szerepet szentelvén, mintegy az igazságosság saját legszentebb templomaként emelte alattvalói fölé.

Lucanus epikus technikájának jellemző jegye az istenapparátus hiánya. A jelenség magyarázatára az utóbbi bő évszázadban számos magyarázat született. Egy részük nem annyira az istenapparátus hiányáról beszél, mint inkább arról, hogy a költő az epikus narratíva e transzcendens aspektusát a hagyományos istenek helyett a teljesen személytelen fatum mal s a hol filozófikusan (fortuna), hol mintegy istenségként felfogott Fortuná val helyettesíti. A modern elméletek már Lucanus költői látásmódjának újszerűségével magyarázzák a jelenséget. Az istenapparátus hiánya azonban csak egyike azon tüneteknek, melyeknek mindegyike jól magyarázható a szónoki munkamódszerrel, a retorikai narratio szabályainak követésével.

Az internet többféle informatikai támadásnak nyújt lehetőséget, ezek közül a legrégebbi támadási formák közé tartozik a szolgáltatásmegtagadással járó, avagy túlterheléses támadás, a DDoS-támadás, amely a hálózat sebezhetőségét használja ki a megtámadott rendszerhez való hozzáférés nélkül. Elkövetésének száma, összetettsége évről évre növekvő tendenciát mutat, ami köszönhető annak, hogy egyszerűen és gyorsan végrehajtható, azonban egyszerűsége ellenére jelentős társadalmi, gazdasági és anyagi kárt képes okozni. Az elkövetést továbbá segíti az is, hogy az informatikai bűnözés egy szolgáltatásalapú iparággá nőtte ki magát az elmúlt években. A különböző online feketepiacokon keresztül könnyen hozzá lehet jutni a támadások alapját képező botnet infrastruktúrákhoz és egyéb eszközökhöz, mintegy szolgáltatásként. A tanulmány célja, hogy bemutassa először röviden a DDoS-támadások technikai alapját, majd a támadások mögött húzódó lehetséges motivációkat, ezt követően a büntetőjogi szabályozásra tér ki, különösen az Egyesült Államok Computer Fraud and Abuse Act (a továbbiakban: CFAA) rendelkezéseire, az Európai Unió fellépésére a botnetekkel szemben a 2013/40/EU irányelvet figyelembe véve, végül a hazai tényállásokra.

Dolgozatomban Livius beszámolóját elemzem a Kr. e. 186-ban leleplezett és elfojtott Bacchanalia-összeesküvésről. Figyelmemet e téma iránt Livius leírásának terjedelmessége és mindenre kiterjedô részletessége keltette fel. Az a Livius, aki véres csatákat pár oldalon elintéz, a Bacchanalia-botránynak 12 hosszú fejezetet szentel mintegy 12 oldal terjedelemben. Az a Livius, akiről azt állítják a kutatók, hogy egy-egy esemény leírásakor általában egy-egy forrást követ, és a feliratokat másodkézbôl ismeri, itt bizonyíthatóan több forrásból építkezik, és egy fontos dokumentumra, a Senatusconsultum de Bacchanalibus-ra hivatkozik, idéz belőle, s a véletlen szerencse folytán előkerült e rendelet egy bronzba vésett példánya. Így kiderült, hogy Livius nem vaktában beszél, hanem olykor szó szerint idéz, olykor az eredeti megbízható parafrázisát adja. E részlet elemzése nemcsak arra ad választ, hogyan viszonyult ő, a történetíró a valláshoz, hanem arra is, hogyan viszonyult hozzá a római állam e botrány idején, Kr. e. 186-ban, s hogyan a 39. könyv írásakor, a Kr. e. tízes években.

A mai Spanyolország területén egyre nagyobb számban előkerülő Flavius-kori municipális törvényeknek egy közös minta, az ún. lex Flavia municipalis szolgált alapul. A téma kutatói több mint száz éve magától értetődő axiómának tekintették, hogy ez az alaptörvény Domitianus hiányzó Germanicus győzelmi jelzője alapján keltezhető. A lex Irnitana felfedezését követően ezt az érvet többen kétségbe vonták, akik pedig kitartottak a régi keltezés mellett, nem cáfolják, sőt nem is említik az ellenérveket, ezenfelül a Germanicus jelző felvételének datálásában mutatkozó eltérések sem mindig tükröződnek a szűkebb szakirodalomban. Jelen dolgozat célja a hagyományos keltezés szilárd alapokra helyezése a Germanicus jelző felvételének, illetve Domitianus titulatúrájában való megjelenésének vizsgálatával és az ellenérvek alapos elemzésével.

Kesantunan Tindak Tutur Direktif antarguru di SDIT Ukhuwah Banjarmasin. Kesantunantindak tutur guru dalam interaksi di sekolah berperan untuk menjaga keharmonisan antarguru dansebagai keteladanan untuk para siswa dalam pendidikan karakter dan memahami bagaimana etikaatau budi pekerti. Penelitian ini bertujuan untuk mendeskripsikan tentang kesantunan tindak tuturdirektif antarguru di SDIT Ukhuwah Banjarmasin. Secara objektif, penelitian ini bertujuan untukmendeskripsikan tentang: (1) Wujud kesantunan tindak tutur direktif antarguru, (2) Strategi kesantunantindak tutur direktif antarguru, dan (3) Fungsi kesantunan tindak tutur direktif antraguru. Pendekatanyang digunakan dalam penelitian ini adalah pendekatan kualitatif. Penelitian ini dilakukan di SDITUkhuwah Banjarmasin dengan mengambil data berupa tindak tutur antarguru dalam interaksi sehariharidi sekolah. Penelitian ini menggunakan teknik observasi, wawancara, dan dokumentasi. Data yang232terkumpul kemudian dianalisis secara deskriptif dan kualitatif serta kesimpulan diambil dengan caradeduktif. Hasil penelitian menunjukkan bahwa kesantunan tindak tutur antarguru di SDIT Ukhuwahtelah menerapkan wujud, strategi, dan fungsi kesantunan. Wujud kesantunan tindak tutur direktifantarguru menunjukkan wujud kesantunan dalam tindak tutur memerintah, meminta, menyarankan,dan bertanya. Wujud kesantunan dari keempat tindak tutur direktif tersebut menggunakan penandakesantunan maaf, minta tolong, dan permisi serta menggunakan kalimat deskriptif dan introgatif.Strategi kesantunan tindak tutur direktif antarguru menggunakan strategi langsung dan tidak langsung,sedangkan fungsi kesantunan tindak tutur direktif antarguru, yaitu fungsi kesantunan dalam tindaktutur memerintah, meminta, menyarankan, dan bertanya.Kata-kata kunci: kesantunan berbahasa, tindak tutur direktif, wujud kesantunan, strategi kesantunan,fungsi kesantunan

Penelitian ini bertujuan mendeskripsikan bentuk tuturan ekspresif pengajar BIPA, dan sintaks pembelajaran dengan metode dengar pandang. Penelitian dilakukan dengan pendekatan deskriptif kualitati. Sumber data penelitian adalah interaksi pembelajaran antara pengajar dan pemelajar BIPA dalam video Pesta Akademia 21 Tahun APPBIPA: Kelas Maya APPBIPA Jawa Timur dan Sumatra Utara. Adapun data penelitian berupa kalimat yang mencerminkan tuturan ekspresif pengajar BIPA dan sintaks pembelajaran keterampilan berbicara dengan metode dengar pandang. Pengumpulan data dilakukan dengan teknik observasi. Teknik analisis data menggunakan model Miles dan Huberman, yang meliputi tahapan reduksi data, penyajian data, dan penarikan kesimpulan/verifikasi. Hasil penelitian menunjukkan: (1) bentuk tuturan ekspresif pengajar BIPA meliputi ucapan terima kasih, ucapan minta maaf, ucapan memuji, dan ucapan selamat. (2) Sintaks pembelajaran keterampilan berbicara dengan metode dengar pandang meliputi tahapan, penyajian konten oleh pengajar BIPA, pengajar BIPA menjelaskan konten, pengulangan konten, dan pemelajar BIPA mengembangkan keterampilan berbicara.Katakunci: dengar pandang, sintaks pembelajaran, tuturan ekspresif Abstract:This study aims to describe the expressive speech act of BIPA teachers and the syntax of learning using dengar pandang method. This research used descriptive qualitative approach. The source of research data was learning interaction between BIPA teachers and learners in the video Pesta Akademia 21 Tahun APPBIPA: Kelas Maya APPBIPA Jawa Timur dan Sumatra Utara. The data were sentences that show the BIPA teacher's expressive speech act and the syntax of learning speaking skills using the pandang dengar method. Data were collected by using observation technique. The data analysis technique used Miles and Huberman model, including the stage of data reduction, data presentation, and conclusion/verification. The results showed: (1) the expressive speech acts of BIPA teachers include thanking, apologizing, praising, and congratulating. (2) The syntax of learning speaking skills using pandang dengar method including stages of content presentation by BIPA teachers, content explanation, content repetition, and BIPA learners develop their speaking skillsKeywords: dengar pandang, learning syntax, expressive speech

Sókratés modern kori értelmezéseinek legelterjedtebb közhelyét Leo Strauss egy megjegyzése világíthatná meg a legjobban, aki „a lelkiismeret legnagyobb szentjeként” aposztrofálja. Hegeltől Nietzschén át Hannah Arendtig és tovább Sókratést a modernitás úgy fogja fel, mint aki erkölcsi és vallási meggyőződéseivel erőteljesen szembehelyezkedett a hagyományos görög valláserkölcsökkel, olyannyira, hogy a görögök „kompetitív” erényfelfogása felől tekintve valójában joggal ítélték el azzal, hogy „nem hisz a város isteneiben”, azaz a görög vallás pantheonjában, és olyan értékeket propagál, amelyek aláássák a hagyományos valláserkölcsöt. Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy felvázolja, mennyiben és pontosan milyen értelemben tekinthető Sókratés az erkölcsi lelkiismeret szószólójának, s hogy erkölcsisége mennyiben tér el valójában az őt megelőző valláserkölcsöktől. A szerző a tanulmány első részében részletesen megvizsgálja azokat a szövegeket, amelyekre azt az értelmezést alapozzák a modern szerzők, hogy Sókratés daimonionja a lelkiismeret előképe vagy szimbóluma, megvizsgálja az értelmezés mögötti előfeltevéseket, majd amellett érvel, hogy a daimóni jelzés vagy hang nem a lelkiismereté, sokkal inkább az isteni gondviselés felől érkező figyelmeztetés vagy óvás. A tanulmány második részében megvizsgálja, hogy ehelyett hol érhető tetten a lelkiismeret működése Sókratés történetében, és amellett érvel, hogy ez nem más, mint a platóni Védőbeszédben szereplő delphoi jóslat. Sókratés aporetikus helyzete a delphoi jóslat hallatán abból ered, hogy feltétlen imperatívuszként viszonyul az „ismerd meg tenmagad” delphoi diktumához, és éppen ez az egzisztenciális és episztemikus alázat az, ami a modern lelkiismeret fogalmával analógiában áll. Ennek az alázatnak, az isten és az ember közötti szakadék tudatának a hiánya άμαθία-t eredményez, olyan episztemikus és erkölcsi hiányosságot, melytől Sókratés, mintegy Athén élő lelkiismereteként, „vizsgálódó” tevékenységével megszabadítani kívánja szeretett városállamát.

Tulisan ini mengkaji mengenai diskresi seponering. Seponering adalah hak istimewa Jaksa Agung untuk mengesampingkan perkara atau memetieskan suatu perkara karena alasan kepentingan umum setelah mendapat saran atau masukan dari institusi terkait dibidang hukum. Mensikapi tentang seponering kasus Bibit Samad Rianto dan Chandra Martha Hamzah dalam pandangan hukum pidana Islam itu adalah adil. Mengingat kedua orang tersebut sebagai pimpinan Komisi Pemberantasan Korupsi yang mempunyai tugas berat dan besar. Namun sebagai muslim memberi catatan khusus bahwa pertama, Bibit Samad Rianto dan Chandra Martha Hamzah harus mengembalikan semua uang hasil korupsi kepada negara, kedua Bibit Samad Rianto dan Chandra Martha harus minta maaf kepada publik melalui media dan berjanji tidak akan mengulangi perbuatan itu. This article examines the Seponering discretion. Seponering is the privilege of the Attorney General to override or freeze a court case for reasons of public interest after getting feedback from the relevant institutions in the field of law. In response about Seponering case of Bibit and Chandra Martha Hamzah in the view of Islamic criminal law is fair. Considering that the two men are the leaders of the Corruption Eradication Commission which have heavy and bulky duty. but Muslims, they are given a special note that first, Bibit and Chandra Martha Hamzah should return all the corruption money to the state, both Bibit and Chandra Martha have to apologize to the public through the media and vowed not to reiterate the act.

This research is aimed to describe of the first origin of Muhamadiyah in Minangkabau beside on Hamka perspective on his book “Ayahku”, about whom lead Muhamadiyah to Minangkabau, what is the background of Muhamadiyah brought to Minangkabau, and what about the response of Minangkabau society regarding the arrival of Muhamadiyah. This research using history method, mean while for presentation the result of research using descriptive narrative. The Phase of this research method has four elements, such as heuristic (collecting data), critic, interpretative, and historiography (written). The result of this research shows that Muhamadiyah brought to Minangkabau individually where it brought by Haji Abdul Karim Amrullah in 1925. Known Men who spread Muhamdiyah in Minangkabau is Syekh Jamil Jambek, St. Mansur, Sj St Mangkuto and his brother Yusuf Amrullah. Support factor that makes Muhamdiyah accepted in Minangkabau society is because Abdul Karim Amrullah and founder of Muhamdiyah K.H Ahmad Dahlan is a student of Syekh Khatib al Minangkabaui when studying in Mecca also when H.Abdul Karim Amrullah goes to java and his art asked by K.H.Ahmad Dahlan for rewritten in java language. Keywords : History, Muhammadiyah, Minangkabau, Hamka. Abstrak Penelitian ini bertujuan untuk mendeskripsikan sejarah awal keberadaan Muhammadiyah di Minangkabau perspektif Hamka dalam karyanya “Ayahku”, tentang siapa yang membawa Muhammadiyah ke Minangkabau, apa latarbelakang Muhammadiyah dibawa ke Minangkabau, dan bagaimana respon masyarakat Minangkabau pada saat Muhammadiyah datang.Penelitian ini mengunakan metode sejarah, sementara untuk penyajian hasil penelitian dilakukan dalam bentuk deskriptif – naratif. Hasil penelitian yang telah dilakukan menunjukkan bahwa Muhammadiyah dibawa ke Minangkabau secara individual, yaitu dibawa oleh H.Abdul Karim Amrullah pada tahun 1925. Beliau membawa Muhammadiyah ke Minangkabau adalah untuk memperbaiki Agama Islam di Minangkabau. Tokoh yang ikut menyebarkan Muhammadiyah di Minangkabau adalah Syekh Jamil Jambek, St.Mansur, S.J. St.Mangkuto dan adik beliau Yusuf Amrullah. Faktor-faktor Muhammadiyah diterima di masyarakat Minangkabau adalah karena H.Abdul Karim Amrullah dan pendiri Muhammadiyah K.H.Ahmad Dahlan merupakan sama-sama murid dari Syekh Khatib Al-Minangkabaui pada saat belajar agama di Makkah serta pada saat H.Abdul Karim Amrullah ke Jawa karangan-karangan beliau di minta oleh K.H.Ahmad Dahlan untuk disalin dalam bahasa Jawa. Kata Kunci: Sejarah, Muhammadiyah, Minangkabau, Hamka

The belated emergence and the visibility of the cinema by Kurdish filmmakers is widely interpreted as a reason to categorize it as part of transnational cinemas characterized by a lack of standardized language and national domestic industry. This contributes to a negation of the promise of a cinema that specifically caters to a Kurdish public in terms of enunciation and reception. Considering Kurdish cinema outside transnational conditions, this paper examines enunciation in cinema of (national) subject through an audiovisual analysis of three feature-length films equipped with acoustic means in Kurdish: Voice of My Father (Dengê Bavê Min, Orhan Eskiköy and Zeynel Doğan, 2012), Song of My Mother (Klama Dayîka Min, Erol Mintaş, 2014), and My Sweet Pepper Land (Hiner Saleem, 2013). I employ Mladen Dolar’s concept of voice in understanding enunciation of subject through body and language and Michel Chion’s concept of acousmatic voice in understanding the constitutive division of the subject by means of suture. Through this analysis, lost memories, absence of the father (read as nation-state), and fetishization of mother(land) emerge as icons of the past haunting the present on behalf of recognition. In this regard, I address Kurdish cinema as a force of subjectification that transcends and transforms the experience of trauma through an impure production of meaning. Accordingly, the paper concludes that a primary characteristic of Kurdish cinema is its potential as a self-reflexive means for recognition and identification.

A következő oldalakon annak a két elméletrendszernek a gyökereit vizsgálom meg, amelyek ma is dominálják a színről való gondolkodásunkat. A két - tentatív módon paradigmának nevezett - hozzáállást egy-egy tudománytörténeti mozzanat felvillantásával szeretném bevezetni, ezt követően azonban tágabb, általánosabb megfogalmazásra törekszem.Newton első színelméleti tanulmányait felhasználva először az objektivistának nevezett felfogást mutatom be. Ennek fontos jellemzője, hogy a szín a világban "készen van" (vagyis a fény vagy a tárgy színes), és az, hogy a szembe jutó fény egyértelműen meghatározza, hogy milyen színt látok. Kicsit sarkítva: csak a látott van, a látó nem szerepel ebben a modellben, mintegy passzívan elszenvedi a látványt, amelyet konstitúciója, idegrendszere csak közvetít.Másodikként a szubjektivista felfogást vizsgálom meg Goethe és Schopenhauer vitáján keresztül. Célom röviden összefoglalni, mi a következménye annak, ha a színeket "beemeljük" a látó idegrendszerébe, és a színek és egyes neurofiziológiai állapotok között reduktív megfeleltetéseket keresünk. Ez az előző elképzelés ellentéte, vagyis csak "látó" van, látott a szó igazi értelmében nincs is.Ami mindkét módszer célja: egyértelmű ok-okozati összefüggést találni bizonyos fizikai mennyiségek és a színek között. A két paradigma rövid ismertetésén kívül célom megmutatni, hogy hogyan próbálta az idén kétszázötven éve született Goethe (akinek természettudományos munkásságával a hazai tudománytörténet mostanáig igen mostohán bánt) mindkét csapdát elkerülni színelméleti írásaiban.The article investigates the roots of two - probably still the most popular - research traditions that, even today, shape our general conceptions about colours. These are introduced through specific examples from the history of science, but the aim is to reach more general conclusions.First a so-called 'objectivist' attitude or paradigm is introduced via the early works of Newton, (focusing on his early letters to the Royal Society in 1672 and 1675). This attitude is characterised by the attempt to find a deterministic relation between the experienced colours and certain physical properties of the light reaching the eye. It takes 'colours for granted', as independent (if secondary) qualities of the world; treating the viewer as passive in the act of seeing, the seen as something resembling the image cast in the camera obscura, and the nervous system as a simple translator or mediator between the seer and the seen.Second, a 'subjectivist' account is investigated using elements of the controversy between Schopenhauer and Goethe. The aim is to summarize the consequences of a neurophysiological subjectivism, the attempt to reduce colours to certain neurophysiological states. This, being the diametrical opposite of the previous attitude only takes the 'seer' into account, and neglects the 'seen'.Both these attempts aim at finding a one-to-one correspondence between certain quantifiable, physical properties and colours. The aim is to show that both have shortcomings: the first has strong predictive power, but these predictions are often false; the second is hardly predictive, only post-hoc, explanatory.While drawing attention to these, to pay homage to the great poet-scientist born 250 years ago, Goethe's alternative, phenomenological approach is introduced, whose scientific works have been much neglected in Hungary.

Минтай Женельевич Тлеубаев (1947 2009) выдающийся деятель хореографического искусства Казахстана. Он учился балетмейстерскому искусству в Ленинградской государственной консерватории имени Н. А. РимскогоКорсакова у больших мастеров, которые оказали значительное влияние на становление личности молодого хореографа. В настоящей работе впервые приводятся архивные документы о годах учебы и работы М. Тлеубаева в Ленинградской консерватории. В статье собраны и проанализированы редкие материалы о спектакле Болеро М. Равеля, поставленном М. Тлеубаевым в Оперной студии Ленинградской консерватории. Mintai Tleubayev (1947 2009) is an outstanding figure in the choreographic art of Kazakhstan. He studied choreography art at the Leningrad RimskyKorsakov State Conservatory from great masters, who had a strong influence on the personality of the young choreographer. In the article, the unknown archival documents concerning the years of study and work of Tleubayev at the Leningrad conservatory are presented for the first time. In this publication, the author has collected and analysed the rare materials on the Ravels Bolero production staged by Tleubayev at the Opera Studio of the Leningrad conservatory.

This article is a fundamental study of the historical aspects contained in the work of the National Talent writer Abdullah Hussain. The novel is written as a memoir of his life experience during the Second World War. His handicap was processed from the combined aspect of literary art as his main field of detail but contained fairly detailed information on the events of the Japanese army to Malaya, especially Kedah. He also reiterated his involvement as Fujiwara Kikan intelligence agent for their mission in the region of Sumatra, Indonesia. His narrative notes were made in this narrative memoir containing chronological details on the aspects of time, place, person and event that occurred at that time. It is something worthwhile because not many defects are so during the war. It can serve as a good base for a more academic study.

Kebudayaan seni tradisional Banyumasan memiliki ciri khas tersendiri yang berbeda dengan wilayah lain di Jawa Tengah, salah satunya adalah tradisi cowongan. Tradisi cowongan adalah upacara minta hujan dengan menggunakan sarana peralatan berupa siwur (gayung) atau irus (entong sayur) dengan tembang-tembang tertentu yang mengandung doa permohonan kepada Sang Pencipta. Permasalahan yang dapat diungkap dalam penelitian ini, yaitu (1) bagaimana bentuk tradisi cowongan di Kabupaten Banyumas?, (2) bagaimana nilai yang terkandung dalam tradisi cowongan di Kabupaten Banyumas?. Hasil penelitian ini adalah (1) Bentuk tradisi cowongan di Kabupaten Banyumas yaitu berupa pelaku tradisi cowongan, perlengkapan sesaji dalam pelaksanaan tradisi cowongan, dan syair-syair tradisi cowongan berupa tembang-tembang doa. Selain itu, terdapat tahap-tahap penyelenggaraan tradisi cowongan yang dibagi menjadi tiga yaitu tahap persiapan tradisi cowongan, tahap pelaksanaan tradisi cowongan, dan tahap akhir pelaksanaan tradisi cowongan. (2) Nilai yang terdapat dalam perilaku dalam tradisi cowongan adalah nilai sosial sebagai unsur pembangun kehidupan sosial untuk saling bergotong royong, saling membantu, dan saling berdampingan. Nilai yang terdapat dalam simbol benda dalam tradisi cowongan adalah nilai estetis yang menyangkut keindahan seni, kreasi, dan hiburan rakyat. Nilai yang terdapat dalam pelaku tradisi cowongan adalah nilai sosial sebagaiunsur pembangun kehidupan sosial untuk saling bergotong royong, saling membantu, dan saling berdampingan agar menciptakan kehidupan yang lebih baik dan nilai religius berkaitan dengan nilai-nilai ritual keagamaan yaitu syair-syair tembang doa terhadap Tuhan. Abstraks Banyumasan traditional art culture has its own characteristics that are different from other regions in Central Java, one of which is the cowongan tradition. Cowongan tradition is a ceremony of asking for rain by using equipment such as siwur (dipper) or irus (vegetable entong) with certain songs containing prayer requests to the Creator. The problems that can be revealed in this study, namely (1) what is the form of the cowongan tradition in Banyumas Regency ?, (2) what is the value contained in the cowongan tradition in Banyumas Regency ?. The results of this study are (1) Forms of the cowongan tradition in Banyumas Regency, namely in the form of cowongan tradition actors, offerings in the implementation of cowongan traditions, and verses of the cowongan tradition in the form of prayer songs. In addition, there are stages of organizing the cowongan tradition which is divided into three, namely the preparation stage of the cowongan tradition, the implementation stage of the cowongan tradition, and the final stage of implementing the cowongan tradition. (2) The values ​​contained in behavior in the cowongan tradition are social values ​​as building blocks of social life to mutually work together, help each other and coexist with each other. The value contained in the symbol of objects in the cowongan tradition is an aesthetic value that concerns the beauty of art, creation, and folk entertainment. The values ​​contained in the cowongan tradition are social values ​​as building blocks of social life to work together, help each other, and coexist with each other in order to create a better life and religious values ​​related to religious ritual values ​​namely prayer song poems to God.

Dolgozatomban a köznevelési intézményben dolgozó pedagógusok körében megjelenő stressz, munkahelyi pszichoterror és a kiégés jelenségére igyekeztem rávilágítani; valamint ezek prevenciós és kezelési lehetőségének összegyűjtésére törekedtem. Témaválasztásomat indokolja, hogy három évtizede a köznevelésben dolgozó pedagógusként úgy érzékelem, hogy kollégáimmal együtt túlzott mértékű negatív stressznek vagyunk kitéve. Így a pályán eltöltött ennyi év után néha bizony kisebb hőfokon lobog a hivatástudat lángja. A munkahelyi pszichoterror kapcsán sajnos személyes érintettségem is van. Megtapasztaltam a distressz, a mobbing és a burnout az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásait. Szakdolgozatom megírása tulajdonképpen saját magam kezelési lehetőségét is szolgálja.Hipotéziseim a következők voltak:o A köznevelésben is végbemenő, a pedagógusokat is érintő állandó és folyamatos változások összefüggnek a gyorsabb kifáradással.o A köznevelési intézményekben a folyamatos túlterhelés következményeként megjelenik a negatív stressz, a munkahelyi pszichoterror és a kiégés.o A mai vezetési gyakorlatnak, kompetenciáknak még nem, vagy alig része a konfliktuskezelési technikák mellett a stresszkezelés ismerete és alkalmazása.Kérdőíves felméréssel online kutatást végeztem köznevelési intézményben dolgozó pedagógusok, főként általon iskolai tanárok körében.Kutatási eredményeimben igazolódni látom, hogy hipotéziseim helytállóak voltak. Választ kaptam feltevéseimre, mert:• A megkérdezett pedagógusok fele érzelmileg és szellemileg fáradt, kimerült. Legfőbb oka a növekvő munkamennyiség és a változások kezelésének nehézsége.• Fő stresszforrásként a növekvő munkaterheket, a megbecsülés hiányát és a minősítés - értékelés rendszerét jelölték meg. Túl sok az adminisztráció, jellemző az időhiány, és a nagyobb energia-befektetés ellenére kevésbé érzik eredményesnek munkájukat. Jellemző a munkavégzés nehezítése, mely a mobbing egyik tipikus formája. Ezek a tények mintegy előrevetítik a kiégés lehetőségét.• A kollégák kétharmada intézményében nem kap segítséget a stresszkezelési technikák megismerésében, elsajátításában.***My dissertation was written in the autumn of 2015 but the topic is of outstanding actuality these days. As a teacher having worked in public education for 30 years, I experience that with my colleagues we are exposed to a negative stress of permanently increasing measure. The results of my research have proved my hypothesis. Half of the responding teachers were tired or exhausted already at the end of September. The main reason for this was the continuously growing quantity of the work to be done and the difficulties of managing the permanent changes. As the main sources of stress, they also mentioned the lack of honour and the system of teachers’ qualification and evaluation.Two thirds of the teachers are not given any help at their schools in getting to know stress management methods. Owing to the enormous amount of administration and the permanent lack of time, most of them feel their work is less successful; distress seems to become a constant factor in their lives. They think their work is generally hampered which is a typical form of mobbing. All these predict the possibility of their burnout.The events of the latest school year unfortunately indicated the teachers’ growing tension. However, confessing working place psycho-terror and burnout is still a taboo in teachers’ society. As Attila József wrote it in his poem By the Danube: „I hardly heard the chatter/ Of the surface, while the deep was silent”[1].Decision makers, institution maintainers and leaders, parents and teachers must together become aware of the fact that it is only their cooperation that can calm the waves.Let me close my summary with the following allegory: positive stress is like a favourable airstream. The good steersman, the teacher can make the wind work, and so he can fly on the ocean of pedagogy. But a too big and long storm (distress) may endanger his and his travellers’ (the pupils’) health and lives. Of course, the role played by the captain, the leader of the public education institution cannot be disregarded, either. It depends on him, too, how his colleagues’ capability of overcoming stress will strengthen; and where the atmosphere is good, the destructive waves of psycho-terror will not rage, or the teacher’s ardent profession be endangered by burnout. Finally, if I add to this picture that we always need a stable piece of ground to set out from and arrive to, I must say that a balanced and good teacher must unite in himself four elements (ground, water, air, and fire), this is how he will be able to act for his profession for the sake of public education. [1] Translation by John Székely.